Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Mohr Győző: Helyesírásunk
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 126 és névutós kifejezés, miért nem maradhat tehát az értelmileg közelebb fekvő első alak meg? Talpalatnyi bőrt nem vesz senki, csak talpalásnyit. Megnehezíti a tanítást és tanulást a fenség, fenső, benső mellett a fennsík, fennkölt, fenntart régente egyforma, most megkülönböztetett írása, holott az n utáni mássalhangzó itt is abszolválja a második n-et. Még csak az igtat-ra térek át. A régi nyelvben inkább-nak megfelelője jonkább, ihász-juhász, ihar-juhar. kiált-kajált, kiabál-kajabál, tanít-tanajt, szakít-szakajt, jorgosson-irgalmazzon így felel meg a Halotti beszédből való jogtatni-igtcitni, jogosnak-ígaznak mondani értelemben, azzal jogosítani, törvényessé, hivatalossá tenni valamit. Tehát a Halotti beszéd nyelve szerinti: mend ü szenti és ünüttei küzikün jól felöl jogtatnia üt — minden ő szentéi és övéi közé jobbfelöl igtassa (igazítsa) őt —, ahol az igtatás jogosítással egyértelmű. Ethymologice tehát az igtatás az igaz alapján a helyes az iktatás helyett. A t romboló munkája folytán a £-ből k lett a kiejtésben és ennek következtében az írásban is. Ha már most az A. H. 5. §. 75. p.-tól 82. p.-ig a kiejtés ellenére mást írunk száz szóban, miért ne ragaszkodhatnánk az igtatniban az ősi, értelmes alakjához. Végső eredményben főleg három dolog jelentkezik fontosnak egy mielőbbi helyesírási revíziónál: 1. A többféle helyesírási szavak redukáltassanak a származtatás, kiejtés, hagyomány és statisztika alapján egyetlen helyes alakra és a francia tolerance mintájára a legritkább esetben legfeljebb még egy második írásmód állapíttassák meg. 2. írjuk az idegen szavakat a mi helyesírásunk szerint, kivéve az idézeteket. 3. írjunk az ly helyébe mindenütt /-ét, mint ahogy a régi ez-1 már egyszerűen c-vel jelöljük. Egyelőre ennyit. Ennyiért is hálás lesz az iskola. Teljesítőképessége és eredménye mindenesetre emelkedni fog. * * * Mikor ezt a három csillagot raktam befejezésül soraim alá, kezembe vettem a német helyesírási szótá/t, amit az összeállítója után csak Duden-nak neveznek. Tehát nézem a Dudent, ott látom az 1905. nyol' cadik kiadás — azóta már kétszerannyi kiadást ért meg — 312. oldalán schandbar vezérszó rovatában: „. . . zu Schanden, zu schänden u. zuschanden, B. u. B. d. nur: zuschanden, P. u. das 1. R. zu Schanden u. zuschanden, O. hat alle drei Schreibungen“ = háromféle írásmód. Mármost B. = jelenti a bajor helyesírást Ammon professzor összeállítása szerint; P. = a porosz hivatalos helyesírást; O. = az osztrák helyesírást; B. D. = Buchdrucker—Duden : a könyvnyomdász helyesírást ; b. R. — a bajor iskolai helyesírást. Azonfelül van még az a. R. = das vereinbarte amtliche Regelbuch: Schw. — die Schweiz — mind bizonyos regionális sajátossággal. Melyiket kövesse most már a tanuló ?
