Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Mohr Győző: Helyesírásunk
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 125 gedménycket a francia akadémia merev szabályaiból, mint pl. la chf írható így is: la elé. De az ilyen esetek száma elenyésző. Ami most már a mi akadémiánk viszonyát illeti a helyesírásunkhoz, így nálunk is ő, az akadémia a legfőbb tekintély e téren. Legújabban az 1922. május 29-i összes ülésén vizsgálta át a magyar helyesírás szabályait és ugyanebben az évben ki is nyomatta Hornyánszky Viktor nyomdájában. Kitűnő munkát végzett. Normát adott helyesírásunknak. A rendezendő anyag azonban oly óriási volt, hogy egyszerre nem is nyújthatott teljeset, „más okból is, pl. a nyelvújítás és sok szó rövid múltja miatt stb." — mint a több évszázados virágzó irodalmon trónoló francia akadémia. A legmélyebb tisztelettől eltelve tesszük idevágó megjegyzéseinket, jól tudva, hogy az élet folytonos változás, azt kaptára húzni nem lehet, a nyelv pedig az élet egyik jellemzője lévén, folytonosan, szinte egyén szerint változik. Az iskola szempontjából leghelyesebb az a helyesírás, ami a legkönnyebben elsajátítható. Ebből következik az egyszerűsítésre való törekvés. Ezen a ponton kettőt kell kiemelnem, Először legyen az bármilyen nyelv szava, ha magyar írás közben használjuk, írjuk a magyar hangtan szabályai szerint. Az akadémia ebben az esetben így rendelkezik: „Az idegen szavak egyrészét magyarosan, más részét az idegen írásmód szerint kell írnunk.“ (A. H. 6. §. 90. p. 20. o.) Bajos ennek a rendelkezésnek megfelelni, tehát helyesen írni annak, aki az idegen nyelveket nem ismeri. Ez azt jelenti, hogy tősgyökeres magyar ember, aki a magyaron kívül más nyelvet nem beszél, nem sajátíthatja el az akadémia helyesírását. Hát ez lehetetlen, ez szinte büntetésszerűen hat. Az iskolában keresztülvihetetlen. Ehhez az volna szükséges, hogy minden elképzelhető nyelv helyesírását ismerje meg a tanuló. Az olaszok döntöttek ebben a kérdésben, javarészt a franciák is, kiejtés szerint, nyelvük szelleme szerint írják le az idegen szavakat. Természetesen más elbírálás alá esik az idézet, az mindig az illető nyelv helyesírásával történik. Az A. H. 3. 2. §. 31. p. 10. oldalán ez a rendelkezés áll: „Megmaradt a múltból az ly betű, melyet a köznyelv nek, a nyelvjárások többsége is nek, néhánya pedig /-nek és csak igen kevés ejt íy-nak.“ Ha ez mind áll, mint ahogy ténylegesen áll, akkor miért nem írunk mindenütt /-ét az ly helyébe? Lényegesen leegyszerűsítjük így helyesírásunkat, szolgáljuk vele az iskolát és a közt is ! Az ly-os írás egy töredéknyi nyelvjárásos magyarért nyűgbe veri az egész magyar irodalmi nyelvhasználatot és szerfölött megneheziti a helyesírás tanítását az iskolában. Egy-két részletkérdésre utalok még. Régente hagy-ja s higy-fe azonos leírást mutattak, az A. H. az egyiket meghagyja, de a másikat akárki elhiggye, megváltoztatta, ez a tanítást fölöslegesen megnehezíti. A régi talpalattnyi földet talpalatnyi-nak mondja az A. H. falatnyi mintájára gondolva, de itt van az emberfölötti szintén főnév
