Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Mohr Győző: Helyesírásunk
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 123 tását, legfeljebb fakultatív tárggyá tenni. Ha a túlterhelésen segíteni akarunk, akkor semmi újabb követelményt nem szabad a kihagyott anyag pótlására tenni, mert csak így lehet biztosítani a módszeres tanítás feltételeit és így lehet elérni a célt: a diák munkájának megkönnyítését. (Szeghalom) Péter Zoltán. Helyesírásunk. Negyedik évfolyamunkat éljük és még nem esett szó róla, pedig programmunk hozzászólni minden iskolai kérdéshez, amely minket érinthet. Tehát a helyesírás van most szőnyegen. Az írás lényegében az artikuláció kottája, annyira, hogy újabban megmintázzák a beszédszerveket működésük közben, főleg a nyelvjárási tanulmányokban. Vagyis bemutatják, hogy pl. az a jel hangbeli megmintázásakor mely beszédszervek alakítják a kiáramló hangot hangzóvá. A kiejtési — mondhatjuk bonyodalmas — folyamat együtthatóit nemcsak érzés szerint állapítják meg, hanem kísérletek útján is. A beszínezett szájrészeket megvizsgálják az illető hangzó kialakítása után és így objektíve is megállapítható a kiejtés sok helye. Mindenképpen azonban csak megközelítés ez a mühangzóképzés. A rendes bonyodalmas teljes folyamathoz viszonyítva csak útbaigazít s a finom árnyalatok jelezhetése nélkül. Amikor tehát ez a kémlési módszer is csak hozzávetőleges eredményt nyújt, világos, hogy az a csekély 24 betű, amellyel mi a hangzókat lokalizáljuk, a bizonytalanságnak tág teret nyújt a kiejtésben. És viszont a kiejtésnek a lekottázása vagy leírása is csak tágterű, sok árnyalatú hangcsaládot jelez, amelyen belül van az a bizonyos a hangzó, vagy g vagy egyéb más. Tehát itt is már egész sorozata támadhat a bizonytalanságnak a leírásban. Miután pedig valami norma mégis csak kellett, kutatás közben a hangcsoportok, a szavak eredete mutatkozott ilyennek. Mert hát mindenképpen helyesebb a Révay-féle látja, mint a Verseghy-féle láttya, bár a kiejtésök csak árnyalatokkal tér el egymástól és a szószármaztatás is végső eredményben a régebbi kiejtésre, a hangzócsoportok hangtani elemzésére vezet. A gyakorlat azonkívül nem egyszer elözönli a legszebb szószármaztatást, elborítja, hogy a feje se látszik egy-egy hangzónak beszéd közben. Végül elemezve is csak a szakember előtt világosak a hangzóösszetevők. A laikus számára itt kezdődnek a helyesírás bonyodalmai. Pl. vegyük csak azt a fonetikus éccaka szót. Arra még csak rávehető a kezdő, hogy a szóközépi hangzótömböt elemezve, tehát az éj-szaka szó közepén megértse a j és az sz eredetét, de a t ellen tilta-
