Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Péter Zoltán: Túlterhelés és középiskolai reform
120 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Túlterhelés és középiskolai reform. Kultuszminiszterünk újabb középiskolai reformtervet jelentett be. Hogy az 1926-os tanterv nem lesz hosszúéletű, azt a hozzáértők már régen megállapították. A most érvényben levő tanterv hiányaira pedig a legkülönbözőbb helyről több ízben mutattak rá, úgyhogy senkit sem érhet váratlanul a reform híre. Mindössze az okoz nagyobb megrezdülést a tanárság körében, hogy az új tanterv megállapításánál az eddigi tapasztalatok szerint ismét mellőzéstől kell tartania. A miniszteri előterjesztések alapgondolata: keveset, de jól, szülőknek, tanároknak közös gondolata, törekvése. Hiszen a mostani tanterv ellen felhozott kifogások között is a legfontosabb és legalaposabb az, hogy túlterhelést okozott a tanulóifjúságnak és teljesíthetetlen követelmények elé állított tanárt, tanítványt egyaránt. A túlterhelés következtében megszaporodott a bukások száma, ami a szülőket keserítette el. Az összes érdekeltek közös óhaja tehát olyan iskolareform, amely a túlterhelést megszüntetné. Ép ily jogosult az a másik alapelv is, hogy az iskola munkáját az élet követelményei szerint kell szabályozni. Iskola és élet nem állhat egymás mellett mint két ellenséges birodalom, az iskola nem dacolhat büntetlenül az élet követelményeivel, mert ha ezt teszi, akkor elveszti a szülők rokonszenvét, a tanulók jóakaratát és a küzdelemben okvetlenül alulmarad. Az iskola a maga célkitűzéseivel, munkájával, módszerével, mondhatnám : életmódjával, nem emelkedhetik az élet fölé, nem is válhat külön tőle, ellenkezőleg: bele kell illeszkednie az életbe. Ha ezt elfogadjuk, akkor nyilvánvaló lesz a tanterv revíziójának szükségessége. Ma már egészen más követelményeket támaszt az élet az iskolával szemben, mint akkor, amikor a még ma is érvényben levő tanterv körvonalait megrajzolták. Egy századdal ezelőtt sokkal kevesebb volt a művelődési anyag, a tanulnivaló és ezért sokkal alaposabb lehetett a tudás. Akkor még lehetett és volt is eredménye a latin nyelv tanításának is. Egy sereg tudomány képviselete hiányzott a középiskolából. A tudományok kisebb fejlettsége következtében egy ember több tudományban is alaposan kiképezhette magát, tudós lehetett és nem is hiányoztak a polihisztorok. Ma már nem lehet minden tudományban egyenlő és hozzá még alapos tudást adni a középiskolában. A mai ember tudása sokkal szerteágazóbb, tudománya sokkal differenciáltabb, semhogy ilyen követelményekkel lehetne fellépni az iskolával szemben. A mai ember tudása, élete, munkája felületesebb. Az élet száguldása nem enged elmélyedést. Minden iskolai reformnál óvakodni kell attól, hogy az élet felületességét átültessék az iskolába. A fentiekből kiderül, hogy nagy ellentét van az életnek nevelés és az alaposság követelménye között. Az élet ezer mindenféle ismeretet kíván, alaposan csak keveset lehet tanítani. Ha tehát alkalmazkodni akarunk az élethez és mégsem akarjuk feladni a „múltúm, non múlta“ elvét, akkor nincs más megoldás, mint a középiskolai tanítás mai anyagából kérlelhetetlenül kiválogatni és
