Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 4. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Új református középiskolai tanterv
116 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE bízta meg a „középiskolai tanterv ügyeinek állandó figyelemmel kísérésével s a szükséges javaslatok megtételével.“ Egy év múlva, 1928. évi áprilisban tartott ülésén, ugyancsak az Egyetemes Konvent már odamódosította ezen határozatát (174. Egyet. Konv. jkvi szám), hogy „megbízta az Orsz. Ref. Tanáregyesületet az új reform, középiskolai tantervre vonatkozó munkálatának elkészítésével és az egyetemes tanügyi bizottság elé terjesztésével.“ Ez alapon azután az Orsz. Ref. Tanáregyesület központi igazgatósága 1928-ik őszén tartott gyűlésén egy szükebbkörű bizottságot jelölt ki az én elnökletem alatt és ezt a bizottságot megbízta az új reform, középiskolai tanterv elkészítésével. így indult meg a munkálat, amit — őszintén megvallva — a tavalyi iskolai évben nem nagyon siettettem. Az ORTE-nek 1929. évi február havában tartott rendkívüli választmányi ülésén meg is indokoltam a halasztgatást részint azzal, hogy várnunk kell, nem történik-e valami változás az állami tantervben, mert ezt a magam részéről nem tartottam és ma sem tartom hosszúéletűnek, részint a túlterhelés problémájával, amelyet már akkor is az egész ország közvéleménye napirenden tartott és amiről feltehető volt, hogy végre a közoktatásügyi kormányzat is bele fog nyúlni e kérdés gyökeres rendezésébe. Felvilágosító beszámolómat a választmányi gyűlés helyesléssel vette tudomásul. Még az is a történeti előzményekhez tartozik, hogy 1928. év novemberében a debreceni református főgimnáziumban szülői értekezletet tartottunk, amelyen én voltam az előadó és felolvasásom tárgya a „Tanulók túlterhelése“ volt. A rendkívül népes és számos előkelő társadalmi állású egyénből álló értekezlet végül egyhangú lelkesedéssel fogadta el beterjesztett határozati javaslataimat, melyekben kívántam : 1. az elvégzendő tananyag csökkentését, 2. ezzel párhúzamosan az elméleti órák heti számának leszállítását (alsó osztályokban 24-re), 3. a testnevelési órák számának emelését, 4. a délutánoknak iskolai óráktól való teljes mentesítését, 5. a játékdélutánok szigorú és gondos megszervezését, 6. túlzsúfoltság megszüntetését és 7. az elméleti és gyakorlati tanárképzés teljes kiépítését. A szülői értekezlet azt is kimondotta, hogy ezeket a javaslatokat, mint elfogadott határozatokat, felterjeszti megvalósítás végett az Egyetemes Konventhez és a közoktatásügyi minisztériumhoz. Tényleg felolvasásomat teljes egészében kínyomattam és az igazgatóság hivatalos úton azokat az illetékes helyekre el is juttatta. Ezekkel telt el a tavalyi iskolai év. Az idén, mindjárt a tanév elején, hozzáfogtam a rendszeres munkához. Elkészítettem a most vázolt szempontok alapján egy óratervet, amelyet azután több bizottsági gyűlésen részletesen megbeszéltünk. Legfontosabb volt az az értekezletünk, melyet 1929. évi november hó 20-án tartottunk Debrecenben, amikor is a Tiszántúli Egyházkerület őszi közgyűlése alkalmából a jelenlevő vidéki igazgatók és több debreceni tanár bevonásával egy szélesebb körű tárgyalást folytattunk le és az alapelvekre, valamint az
