Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 101 lommal is felemlíti. A leírt fajok közül bennünket közelebbről a magyarságot alkotók érdekelnek. A szerző szerint a honfoglaláskori finnugor és hún-török magyarság teljesen és a ma élő nagy részében mongoloid. A honfoglalók többsége a keletbalti, gyengén mongoloid fajhoz tartozott és csak kisebb része volt hún-török. A honfoglaláskori leletek egyrészt keletbaltik és másrészt egy erősen mongoloid faj jelenlétéről tesznek tanúságot, mely utóbbi talán valamelyik török törzs típusát képviselhette. Ez ma mar nincs meg, de viszont a mai törökös magyar típusra vonatkozó leletek sem kerültek elő ezideig hazánk területéről. Egy harmadik fajta koponyák is kerültek elő honfoglaláskori sírokból, a riazan-típuséi, melynek leszármazol ma is élnek és szintén enyhén mongoloid. Igen érdekesek a szerzőnek a magyarországi nemzetiségekkel való keveredésre vonatkozó fejtegetései. Szerinte ez a 19. század közepéig nem volt olyan lényeges, amint azt az általános hiedelem tartja. Azok, amiket e véleményének megokolására felhoz, mindenesetre figyelemreméltók, közöttük a legtetszetősebbek azok, amelyeket a nemzetiségek zárt tömegekben való elhelyezkedéséről és az elmúlt századok közállapotairól mond. Ne felejtsük el azt sem, hogy a mai hivatalnok és kereskedő osztályban a nemzetiségek erősen túltengenék, a tisztafajú magyarságot azonban ne itt keressük, hanem a falvakban ! A következő fejezet (III. A fajok összehasonlító anatómiája és fiziológiája) előbb az ál'alános irányelveket tárgyalja, melyek alapján a faji hovátartozás megállapítása történik, majd a termetnek és testarányoknak, a bőr, haj, szem színének és minőségének, valamint a koponya alakjának és fiziognomiának leírását adja úgy, ahogyan a felsorolt jellemvonások különféle megjelenésben állanak előttünk az egyes típusokban. Néhány élettani jelleget is felemlít, melyek szintén faii elváltozásoknak vannak alávetve, illetve örökletesek. Legvégül a fajok vérrokonságát és az ezzel kapcsolatos serológiai vizsgálatokat tárgyalja, A munka IV. fejezete (A fajok összehasonlító patológiája) számos jelenség leírását adja, mely intenzív fajkeveredés eredményeként áll elő, részben mint bizonyos átütő erejű faji hajlamoknak a korcsokon való jelentkezése, részben mint a természetnek a korcsosodás ellen való erőszakos védekezése. Gáspár müvéről csak a legjobbat mondhatjuk. A munka értékes része a magyar tudományos irodalomnak, kiállítása mintaszerű (Novák Rudolf könyvkiadóvállalata, Budapest), bőven iltusztrált. Egymagában az a tény, hogy ebben a fenekestül felkavart mai társadalomban voltaképpen mélyen elrejtett faji rugók működnek és az ezekkel való behatóbb és elfogultságtól mentes (!) megismerkedés elkerülhetetlen annak, aki gondolkozva járja az élet útjait, kívánatossá teszi, hogy középosztályunk minden tagjának, különösképpen pedig középiskolai tanárainknak az asztalán ott legyen ez a gondolatokat támasztó, minden vonatkozásban érdekes, ízig-vérig tudományos munka ! Szelényi Gusztáv.
