Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
109 kettős halom, kettős torony, kettős gyermek mintájára kettős mássalhangzónak (pl, kettős 6) lehetne mondani, de felesleges neki nevet adni, mert a magyar abc számára nincs neki külön jegye. Szerzőnk is a 9. lapon nem azt mondja, hogy a múlt idő jelét magánhangzó után hosszú /-vei Írjuk, hanem azt, hogy a múlt idő jele magánhangzó után tt. 4. A szavak beszédbelí változásainál fontos dolog a tő, vagyis a szónak azon alakja, melyhez a ragokat vagy képzőket rakjuk. A szónak tő gyanánt szolgál azon alakja, amely alakban a szó valami dolgot, vagy tulajdonságot vagy történést határozottan, félre érthetetlenül megjelöl. A szónak a tőkéje Négyesy szerint is (1922. évi kiadás 49. lap) változik, mégpedig nemcsak hangzórövidűlésével vagy nyúlásával, hanem szótag-szaporulással is. Szerzőnk szerint a tud igének tőalakjai : tud, tudó-, tudu-; a hídé: hid, hida-, hido-, hidu- (88. 1.), mely alakokhoz a ragok vagy képzők járulnak. Ha igy van a dolog, akkor a magyar nyelv tő-változat tekintetében túltesz a görög, sőt talán valamennyi nyelven, mert alig van 6 vagy 8 magyar szónál több, amelynek csak egy tőalakja van, a többinek 3—4 tőalakja is van. De mit csináljak én 12 éves tanítványaimmal az elemzés alkalmával? Mert én ele- meztetni szoktam mondattanilag is, szótanilag is. Elemzés közben előkerül például ez a szó: könyvünk. Tanítványom már kérdés nélkül elmondja: könyvünk tőkéje: könyv, közös főnév; származására nézve egyszerű szó; a személytöbbes (birtokos többes) első személyű ragjával van ellátva; az első személyt jelzi az n, a személy (vagy birtokos) többségét jelzi a k. Hát az ü micsoda? Erre megáll. Vesd el a ragot, mi marad ott ? Könyvü. Mi az a könyvü ? Nem tudja. Én nem mondhatom neki, hogy az a könyvü a könyv szónak a tőalakja, mert a tőnek jelenteni kellene valami határozott dolgot, de a könyvü nem jelent semmit. Azt kell hát mondanom, hogy a házépitésnél is valami ragasztó anyag, valami habarcs kell a téglák közé, hogy azokat szilárdan összekösse, épígy a magyar nyelvben is a mássalhangzón végződő tőhöz kötőhang kell a mássalhangzón kezdő ragok vagy képzők elé, hogy azok összetapadjanak. Ez a kötőszer csak magánhangzó lehet s ily kötőszerül vagy kötőhangzóul mélyhangú szavaknál a, o, vagy u, magashangú szavaknál e, ö vagy ü szerepel. A könvünk szóban levő ü a tőt és ragot összekötő kötőhangzó. Ezzel meg van oldva 12 éves gyermekek előtt a kérdés. — Négyesy (50. 1.) a férfiak, honfiak, falusiak, egriek szavakról azt mondja, hogy ezek kötőhangzós tők. Elismeri tehát a kötőhangzó szerepét, de csak részben, mert az igeragozásnál a 35. lapon az ilyen hangzókat jelközti hangzóknak mondja. Énszerintem ki lehet ezt a kötőhangzós elméletet terjeszteni az egész szóragozásra és szóképzésre veszély nélkül. Mert ha a nyelvtudomány csakugyan oly sok tőalakot mutat ki a magyar szókban, azon tanulók, akik egyetemre mennek, rá érnek velők majd akkor foglalkozni. Most még ennyi elég nekik. 5. A névragozásnál megemlíti Négyesy is, szerzőnk is, hogy a tőszó végén álló a, e a ragok és képzők előtt megnyúlik, vagyis a-vá, illetve é-vé lesz. Szerintem ez a szabály alkalmazható az igeragozásnál is. Az ige tőalakja a jelentő mód folyó jelen egyes 3-ik személy alakja
