Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
no az alanyi ragozásban, hol az igének általában véve személyt jelentő ragja nincs. Épen így nincs személyragja az igének a történeti múlt és a feltételes mód jelen idejében az alanyi ragozás 3-ik személye alakjában. Szerintem tehát ezen idő- és módjelhez ragasztatván a személyragok, nem azt mondom, hogy a történeti múlt jele az d vagy é, a feltételes módé ná vagy né, hanem azt, hogy o, e, na, ne. de ezek a jelek a személyragok előtt megnyújtják a rövid véghangzójokat. Hogy ezek a véghangzók a tárgyas ragozás 3-ik személyében nyújtottak, nem bizonyít semmit, vagyis a szabály helyességét bizonyítja, mert ez alakokban a régi nyelvben rag volt (adnája, kérnéje) s a rag lekopása után is megmaradt a nyúlás. 6. Szerzőnk a 60—61. lapokon a pezsdűl, futamodik, szólamlik igékből, azt állapítja meg, hogy itt dúl, dűl, amond, ami képzők alkotnak igékből igéket. Szerintem a futamodik igének fut tőjéből először am képzővel főnév származik: futam és ebből lesz d képzővel futamodik. Tehát nem mondható, hogy az amod képző egy képző és igékből képez igét. Épen így vagyok a szólamlik igével is. Szól ige, szólam főnév, szólamlik ige. Hiszen van áram, e főnévből: áramlik; a hárít hárul igék hár gyökéből származott a már nem élő három és ebből a háramlik ige. Hiszen sok igénk van, melyeknek közvetlen tője ma már nem él nyelvünkben pl. felekeziktől felekezet, érzűl és leikül szavaktól érzület, lelkűlet. — A pezsdűl szónak nem lehet a semmit sem jelentő pezs a tőkéje, hanem : pezseg, melyből ül képzővel származik pezsdűl, valamint a mozog, inog, dörög, morog, leng igéktől ul, űl képzővel a megfelelő igék. Hogy itt a g helyett d hangot ejt a a magyar, az a hangoztatás dolga. A zs, n, r hangok kimondása alkalmával mozgó nyelv könnyebben csapódik a d kimondására a felső fogsorhoz, mintha a mozgást hirtelen meg kellene szüntetni s a száj- üreg'et nyitva tartani a g kimondására. Méltóztassék elgondolni, hogy az azonban, különben szavak kimondásánál hasonló ok miatt n helyett m hangot mondunk. Hogy azután a pezsgői, mozgul, forgul szavak helyett a közhasználat pezsdűl stb. szavakat fogadott el írásban is, az a gyakorlat dolga. Hiszen a szakít, akaszt igék gyökéből képzett szakgas, akgat helyett ma törvényesen szaggat, aggat szavakat Írunk. Előfordul már komoly írásokban is az aszonßya. Itt van épen napjainkban az ucca. Híában mondja a Tud. Akadémia, hiában rendeli el az illetékes miniszter, hogy utca a helyes; hiában bizonyítjuk az ú hosszú voltával, hogy t. i. az utca szóban hosszú az u, az ucca szóban pedig (icca te! ucca te!) röviden hangzik, napi lapokban, hivatalos iratokban, sőt jeles irók müveiben is derűre-borura ucca éktelenkedik. Kidobnak nyelvünkből egy magyar szót az idegenért tisztán csak divatból, mert már mások is úgy írják, Hogy ezáltal a magyar szókincs lesz egy szóval kevesebb, azzal nem törődnek. Ha egy lehullott hajszál nem okoz kopaszságot, de többed magának kihullásával azt mégis előidézi, sőt fokozza. 7. Szerzőnk a 76. lapon ika, ike, ikó képzőket állapít meg. Szerintem itt is két képzővel állunk szemben. Az i képző maga is kicsinyítő, mert bizony 50—60 éves embert nem neveznek Pali, Peri néven. Ezekből képeztetnek Palika, Ferike és a többi hasonló szavak. A Palkó,
