Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 2. szám - Külföldi lapszemle

germánusok ellen folytatott küzdelmek, Ezután iktatja be a lapokra terjedő, részletes bő vázlatot.

Az obersekunda-beli érettebb tanulókat, úgy tapasztalta, az is nagyon szokta érdekelni: a német ősökről és szomszédaikról milyen értesülése volt Caesarnak s mit tud róluk mondani. Befejezésül érdekes kimutatást közöl a különféle harcok számáról; e szerint 9 harc folyt a kelták és kelta népek, — ellenben 17 a germán és germánfajta népek ellen.

A Caesarral szemben nyilvánult ellenszegülés, abban az arányban nő, amint a hadvezér Keltia középpontjától távolodik, viszont minél inkább közeledik a Rajna vidékén lakó germán törzsek felé. Ez a megfigyelés, úgymond, a hajdankor és ma között tanulságos összehasonlításokra ösztönöz és „a németeket büszkeséggel töltheti el, kivált manapság, mikor a megszállott terület lakosai román iinperialismust és kelta szellemet egyforma határozottsággal és ellenszenvvel utasítanak vissza."

4. Die Wiederholung im Geschichtunterricht. Praktische Winke von Studienrat P. Langen.

A mult órán magyarázott történelmi anyagnak ismétlése, jegyzi fel első panaszkép a cikkíró, a széltében hosszában divó egyhangú leckéztetés, recitátío, a gépies ledaráltatás képét mutatja.

Mindamellett az összefüggő előadástól minden értéket még sem szabad megtagadni, már csak a tanulók kifejezésbeli ügyessége és nyelvi készségük gyarapodása okáért sem. Csupán az ismétlésnek emez egyedül divatos és kizárólagos formája ellen lehet szót tenni; hiszen ismerős anyaggal is le lehet kötni az egész osztály figyelmét, ha az előadás módját eltaláljuk. E tekintetben kíván a szerző némi eszmél- tető, gyakorlati tanáccsal szolgálni.

Az ő tanári „Notes“-ének csak két rovata van : „Előkészített és Rögtönzött feleletek" címen. Tanítványai tudnak erről és mikor elhangzik a jelszó: „elő nem készíteti ismétlés!" mindenik kihúzza magát, soknak szemében ott ragyog a feszült figyelem, az érdeklődés tüze, Mintha valami verseny kezdődnék; intentaque óra tenebant.

A fiúkkal sorjában felváltva egy-egy évszámot vagy eseményt kérdeztet egymástól. A nevezett számokat azalatt egy társuk a táblára írja. Valóságos versenyfuttatás folyik köztük ültő helyükben, szó — szót, szám — számot ér. Majd a felirt számokat kell leolvasni, még pedig a hozzáfüződő esemény kapcsán.

A kölcsönös kikérdezés már jobban megfelel az önálló szellemi munka, tehát a dolgoztató .iskola elvének. A tanulók felváltva tesznek egymáshoz kérdéseket valamely pontosan körülhatárolt tételre vonatkozólag p. u. a hétéves háborúról. Most azután vig, gyors kérdés-felelet- csata indul meg, kérdésre menten lecsap a felelet. Nemcsak hely-, személynevek vagy számok röpködnek a levegőben. Az okok rendjébe is belevág néha a tapogató kés. Miért van ez így, miért van az úgy? A faggató szóra beáll akárhányszor „nagyhézaga csendnek." A felköltött becsvágy szinte kerékbe töri magát. Kigyúl az arc, csillog a szem, beszél az ajak, A tanár az élénk szócsatát a katedra tetejéről nézi, mint