Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Külföldi lapszemle
korifeusoknál. Goethe maga az „őszinte részvét legjobb szándéka mellett mindig borzalmat és utálatot'1 érzett szegény költő iránt. Akad azonban elvétve olyan is, aki nem átallja kijelenteni, hogy ő a törvény hatalmát és a felsőség elismerését, szebben még nem látta ábrázolva, mint a Kleist-féle drámában. A szerkezet, alapgondolat és jellemzés szempontjából a bírálat egyiránt sok komoly kifogást tud tenni ellene, miért is a felső osztálybeli tanulók elé mintaképen nem állítható. Mennyi itt a homály takarta, tisztázatlan pont, abból látszik, hogy mig a szerző e művét maga színjátéknak nevezte, addig az egyik bírálója igazi szerelmi vígjátékot, a másik megint szomorú játékot látott benne, noha csak a halál borzalma, de nem maga a halál jut benne szóhoz. Ily nyílegyenest szemben álló, szeges ellentétek bizonyára magukban hordják a dramaturgiai tisztázásnak a jogát és szükségét, ugyanakkor azonban az iskolai kánonban való felvétel célszerűtlen- ségéről is ki van mondva bennük a lesújtó Ítélet. 2. Zur Behandlung der griechischen und lateinischen Syntax. Von Dir. Dr. P. Dörwald. Mig a görög költők, prózaírók, előtérben állanak, sőt némikép a latin szerzők rovására szerepelnek a német középiskolákban, kezdi fejtegetését a szerző, addig a görög nyelvtan a latin mellett szinte háttérbe szorul, holott nagyon is meg van a maga különös értéke és iskolai jogosultsága, kivált a mondattani nyelvtörvények képző erejét illetőleg. Ha már a nyelv-törvények ismerete valamennyire biztosítva van, úgymond, vagyis a felső osztályokban, figyelmet kell a nyelvtörvények alapjáúl szolgáló és a nyelvformák értelméből kitűnő okokra is fordítani ; a tanulókat a sokféle nyelvi jelenség magyarázatához az anyanyelvvel való állandó kapcsolat révén hozzászoktatni s őket a saját és idegen nyelv használatában minél nagyobb öntudatosságra segíteni. A két klasszikus nyelv mondattani törvényeinek ilyetén tárgyalására kiván példát mutatni a címbeli tanulmány. 3. Leseplan zur Auswahllektüre von Caesars Bellum Gallicum, von Studienrat Dr. R. Spessart. Tanulmánya és ujj-mutatásai szükségét azzal okolja meg a bevezető sorokban, mert már nem lehet Caesar Bellum Gallicumát egész kiterjedésében olvastatni, mint régen tették a német iskolák. Ennélfogva ki kell belőle válogatni a legalkalmasabb olvasmányokat. Melyek legyenek azok, főleg milyen szempontból történjék a szemelgetés, arra kiván felelni a cikkszerző. Az olvasmányoknak, ha mindjárt innen-onnan vannak is összeszedegetve, úgymond, egységes kerek képeket kell nyújtani abból a tárgykörből, amelyre szorítkoznak. Épen azért módszeres eljárást kell követni. O maga ilyen természetű vázlat megszerkesztésére vállalkozott, mikor a B. Gallicumból csupán egyes szakaszokat akart tanítványaival olvastatni. A kivitelben irányadó vezérelveket 3 pontba foglalja s ezek nyomán 5 harc-csoportot különböztet meg: 1. az iberokelták — 2. a tiszta kelták — 3. a britannusok — 4, a germánfajta belgák — 5. a