Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
07 lapjának képe árpádházi Boldog Margitot ábrázolja; felirata Ráskai Lea XV. századi betűiből készült; 267 gyönyörű képmelléklet emeli a könyv szépségét. A külső dísznek megfelel a könyv belső értéke is. Mint összefoglaló munka, ezen a téren úttörőnek nevezhető: Myskovszky műve erre már kis terjedelménél fogva sem tarthat igényt; Pasteiner Gyula kiváló művészettörténet tanárunk összefoglaló kiséríete az Osztrák-Magyar Monarcia írásban és Képben c. nagy vállalatban pedig a részletkutató előmunkálatok hiánya következtében nem lehetett teljes és nagy értéke dacára csonka maradt. Az összefoglaló munka megírásának ideje, ha teljességre tart számot, még most sem érkezett el; megírásához tehát a megfelelő szaktudáson és széleskörű, mélyreható áttekintő képességen kívül még jó adag bátorságra és elszánásra volt szükség és mégis, noha időelőtti volt, a munkának meg kelleti íródnia, hogy az utána következőknek útját egyengesse. A szerző a bevezető sorokban maga is rámutat ezekre a nehézségekre. — Nagynevű művészettörténészeink (Henszlmann, Ipolyi, Römer) új utakat nyitottak meg az utánuk következő nemzedékeknek, melyek azonban nem jártak az ő csapcisaikon és a magyar művészettörténet mezejét, Pasteiner és iskolája kivételével sokáig műveletlenül hagyták. A magyarországi műemlékeken, ha foglalkoztak is velük, főleg a külföldi áramlatok hatását és idegen művészek kezenyomát keresték. A legújabb időkben, részben még a háború előtt, de főleg a háború óta, a nagy újjáépítő eszme lelkesítő hatása alatt az érdeklődés erősebben irányúi hazai művészeti emlékeink felé. A Magyar Nemzeti Múzeum, régi hagyományaihoz híven, szerény anyagi viszonyait meghaladó erőfeszítéssel, az őstörténeti, római és népvándorláskori kutatásokban jár elől. Egyetemi szemináriumainkban és az ezekkel kapcsolatos tudós körökben főleg középkori és barokk emlékeink feldolgozásán búzgólkodik a lelkes fiatal gárda. A barokk-kor feldolgozása mutatkozott eddig legeredményesebbnek ; középkori emlékeink egy jó részének közvetlen tanulmányozását a trianoni gyászos határmegállapítás nehezíti meg. Vannak azonban hazánk művészeti fejlődésében nagy, nehezen kitölthető hézagok, melyeknek áthidalása, kiegészítése csekély eredménynyel kecsegtet; ezek a területek maradtak eddig parlagon. Divald könyvének egyik főérdeme az, hogy művészi fejlődésünknek lehetőleg teljes képét szeretné adni; igyekszik a hézagokat kitölteni : rekonstruálja, ami rekonstruálható. Maga is tisztában van azzal, hogy nem adott, mert nem is adhatott teljes művészettörténetet, hanem csak áttekintést arról, a mink van. Ez kifejezésre jut a könyv címében is. Az összefoglaló munka elvégzésével kötelességet teljesít, mert evvel a további kutatások útját és egy teljesebb magyar művészettörténet létrejövetelének útját egyengeti. A hazafias szempont egyébként is erősen kidomborodik Divald művében, anélkül, hogy ez az alanyi érzése a tudományos tárgyilagosság rovására esnék. Megjelöli azokat a művészi áramlatokat, melyek nálunk — nehéz politikai és kulturális viszonyaink következtében — tán erősebben hatottak, mint szerencsésebb fejlődésű népeknél szokott
