Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Klaniczay Sándor: A protestáns internátusi nevelés
46 mert a leánygyermekek elhelyezése féltőbb és körültekintőbb gondot igényelt a szülők részéről s mert velük szemben a múltban sohasem volt hangsúlyozott az, hogy testi, lelki képességeiket nekik is alaposan ki kell fejleszteniük. A fiúinternátusok sem főképpen nevelőcélzattal létesültek s a mostaniakban sem a nevelőcél volt eddig az uralkodó, mint inkább az a szükség, hogy a szülők nem tudták máskép gyermekeik iskoláztatását biztosítani, mint úgy, hogy az iskolai hatóság a tömeges lakás és étkeztetés útján az iskoláztatás költségeit a minimumra csökkentette. 4. Az anyagi, társadalmi szükség internátusok létesítésére ma is megvan, talán még fokozottabb mértékben, mint régen. A középosztálybeli szülők ma mégkevésbbé tudják a nevelés, taníttatás fokozottabb igényeit gyermekeik számára biztosítani. Városi családoknál a megbízható elhelyezés is ma sokkal több nehézségbe ütközik,, mint régen. Innen van, hogy a nagy erkölcsi közösségek, egyház és állam erőteljesebben sietnek a szülők segítségére. Az állam és a kath. egyház nagy erőfeszítéseket tesz ebben a tekintetben. Vannak azonban ma az ifjúság nevelése körül olyan mélyebb okok is, melyek méltán terelik a mi egyházaink figyelmét is az internátusok felé. 5. A világháború és a forradalmak után az erkölcsi világrend szinte megrendült. Ezt újra fel kell építeni, elsősorban az ifjúságban. A sokféle erkölcsi dúlás és fosztogatás után az ifjúság lelkét újra meg kell konstruálni. El kell tölteni újra a régi ideálokkal. A vallási szempontból közönyös, kiábrándult ifjú lelkek helyett, öntudatosan keresztyén lelkületű és protestáns érzésű férfiaknak kell következni, az előttünk álló nagy nemzeti célok elérése is csak öntudatos, erős hazafiságtól áthatott, dolgozni és áldozni tudó emberek útján lehetséges. Általában olyan időket élünk, amikor a morális ösztönök és erények kiveszőben lévő életét újra fel kell támasztanunk, hogy azok a társadalomban és az egyénben elevenen élve megmentsék a nemzet jövendő életét s ha- zafiságban, vallásban, jó erkölcsben újra virágzóvá tegyék. 6. A régi világban ilyenforma feladatot a család és az iskola is elvégezhetett. Ma kevésbbé. Az iskola örülhet, ha az értelmi nevelés, a tudományos előkészítés egyre nehezebb követelményeit kielégítheti, a család boldog, ha a megnövekedett életküzdelemben tagjainak legalább a puszta létet biztosíthatja. Egyiknek is, másiknak is megsokasodtak a gondjai. Egyiknek sincs sem kellő ideje, sem kellő nyugalma, a körülményei sem olyanok, hogy a nevelésnek a kortól rákénvszerített feladatait intézményesen megoldja. S ha az állam és más egyházak úgy látják, hogy a megoldás csak az ifjúságnak nevelőintézetekben, inter- nátusokban, kollégiumokban, stb. való összegyűjtése útján lehetséges, akkor ebből a munkából a mi egyházainknak is ki kell a részüket venni. Nekünk is van prot. ifjúságunk. Testi, lelki épségét megmenteni, megőrizni, lelkületét a régi ideálok és a jövő számára tökéletesen kialakítani — számunkra talán még inkább létkérdés, mint az államnak és más egyházaknak. 7. Természetes, hogy a kornak ilyen magasabb erkölcsi szükségleteitől ránk parancsolt internátusnak egészen másnak kell lenni, mint
