Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 2. szám - Klaniczay Sándor: A protestáns internátusi nevelés
47 a milyenek voltak az internátusok a múltban. Az a kérdés, milyen legyen a protestáns nevelőintézet? Milyen legyen annak a berendezése, élete ? Mik legyenek azok a vonások, amelyek kell, hogy megkülönböztessék a prot. szellemű intézeti nevelést szellemben és életben a többi, állami vagy más felekezetű internátusoktól ? 8. A múltnak tanulsága alapján s a prot. jövendő érdekében két kérdést kell itt megoldani, Az egyik, hogyan lehet intézeteinkben a tömeges együttélés ellenére az életet úgy berendezni, hogy az ne nélkülözze azokat a vonásokat, amelyek a régi prot. családokban olyan elevenen hatottak, másszóval, hogyan lehet internátusokból régi értelemben vett, bensőséges életet élő, prot. családot szervezni. A másik kérdés : hogyan lehet tömegekre berendezett intézeteinkben biztosítani, hogy minden prot. ifjú, úgy, mint az a régi prot. családokban megtörténhetett, itt is a maga erkölcsi, vallási, nemzeti egyéniségében szabadon fejlődhessék, másszóval hogyan lehet megakadályozni, hogy a testben, lélekben való önkénytelen uniformizálás tönkre ne tegye prot. nevelő ideáljainkat. Az egyéni nevelés nehéz kérdése ez! 9. Problémák megoldásához nem annyira elméleti fejtegetések kellenek, mint inkább arravaló emberek. Egy modernül szervezett ínternátus életének három ember munkájából kell összetevődnie: az orvos, a tanár, a pap munkájából. A testi, szellemi és erkölcsi nevelés hármas feladatát csak e három hivatás arravaló férfiainak harmonikus együttmunkálkodása oldhatja meg. Ha ezek prot. lelkületű férfiak, akik átérzik és élik az evangéliumi világnézet kötelező testi, lelki és erkölcsi parancsait, akkor a két probléma magától megoldódik : prot. lelkületű ember maga körül csak családias érzésű életet teremthet, prot. lelkületű ember tisztelni fogja még a gyermekben is az ő egyéniségének külön törvényeit. 10. Első az orvos. Ennek az a feladata, hogy az erkölcsi és szellemi nevelés számára előkészítse a talajt és csökkentsen vagy elhárítson mindent, ami a jövő nemzedék fizikai konstrukciójában a nevelés elé akadályként tornyosodik. Ezek ma igen sokfélék. Veleszületett gyengeség, háborús idők okozta testi fejletlenség, angolkórra való hajlam, vér- szegénység, kevés ellenálló erő a fertőző betegségekkel szemben, stb., mindezeket az orvosnak kell megfelelő életrend, hígiénikús szokások, a munka és játék racionális váltakozásával csökkenteni és legyőzni. Ebből a szempontból a modern nevelőintézetnek valósággal szanatóriumi jelleggel kell bírnia. Ez azonban csak annyit jelent, hogy az ínterná- tusokban a leghigiénikusabb élet- és táplálkozási rendnek kell uralkodnia. Olyan rendnek, mely nem elégszik meg ősidők gusztusaival és szokásaival s melyet nem akadályoz szükreszabott anyagi lehetőség, hanem amely szem előtt tartja és alkalmazza azokat az eredményeket, amiket a modern orvostudomány s biológia a fejlődő emberi szervezet szükségleteire feltárt. Az orvos tulajdonképpeni munkája nem az, hogy egy esetleg megbetegedő gyermeket meggyógyít, hanem sokkal inkább az, hogy az egészséges, de a fejlődés sokféle zavaraival küzködő gyermeket segíti a fejlődés útján és lehetővé teszi, hogy az internátusbán nevelkedő ifjú a maga szervezetében rejlő életerőt a maximumra fejleszt
