Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 10. szám - Gulyás József: A beiratkozások tanulságai - Hazai és külföldi irodalom

405

szegi kiállítás hatalmas fejlődést mutat, messze felülmúlja az országos kiállítás eredményét. Együtt láttuk az összes iskolák: elemi, polgári, gimnázium, tanító- és tanítónqképzők munkásságát. Dolgozott ott mindenki : tanító, tanár, tanítvány egyaránt. Résztvett a nagyközönség is, akárhány tárgy kiállítója nem tanférfiú, hanem csak szülő, vagy egyszerű érdeklődő. Megmozdult Kőszeg szíve, az a hűséges, bár németnyelvű, de magyar érzésű kőszegi polgár. Jurisics Miklós emléke jó mag Kőszegen, a vérrel öntözött várfalak magyarrá nevelnek ott mindenkit.

Pompás fényképfelvételek díszítik a jegyzéket. Ott látjuk az ág. evang. elemi fiú- és leányiskolák, az evangélikus leányiiceum munkáit, hisz az ő tanítóik és tanáraik: Karner Frigyes elemi iskolai igazgató, Miklós Berta, Kissné dr. Kovács Margit, dr. Visnya Aladár, Harsányi Gyula, Müller Ferenc evangélikus leányliceumi tanárck oroszlánrésszel vettek részt a kiállítás munkálataiban.

Kőszeg ma végvár és ez a végvár a határon lelkes magyarokat nevel. Megmutatta ezt e kiállításon, megmutatta most a kiállítás jegyzékével, megmutatja mindennap az odasereglett tanítványok nevelésével. Dsak ilyen munka mellett remélhetjük a magyar „Hiszekegy“ valóra- válását, a nagy magyar feltámadást! Dr. Horváth K.

Az 1930-i Luther Naptár ismertetése. Ez évben is gazdag, változatos tartalommal köszöntött be a Luther Naptár az evangélikus családok otthonába. A naptári rész után minden keresztyén lelkületű embert érdeklő valláserkölcsi tartalmú elbeszélések, költemények váltakoznak egyháztörténeti tárgyú ismertetésekkel. Helyet találnak gyakorlati irányú cikkek is, melyek a gazdatársadalmat irányítják, miként adhatnak a nemzetnek új „élet“-et szószerint való és képes értelemben egyaránt. Vannak általános műveltséget fokozó, ismeretterjesztő cikkek is s nem maradnak el a humoros adomák sem, melyek a híres komáromi Kalendárium óta árasztják el tőről-metszett humorral a magyar köztudatot, s Csokonaitól Aranyig s utána máig nem egy irodalmi remekműnek íhletői. Felsorolja a naptár az esztendő nagy születési, működési, vagy halálozási évfordulóit is, megemlékezve nagy protestáns egyházi férfiakról, írókról, zenészekről. E rovat is jogos önérzetet keltve mutatja, mennyi kiváló szellemet adott a protestáns egyház a világnak.

De mivel örökké igaz marad Goethe színigazgatójának közismert kijelentése: „Wer vieles bringt, wird manchem etwas bringen“, a pedagógus sem lapozgat hiába a Luther Naptárban, mert két szorosan szakjába tartozó, nevelési és művelődéstörténeti szempontból egyaránt érdekes cikket talál benne.

Az elsőt a „Luther leiké“-nek ismert szerzője, Szigethy Lajos dr. írja. Visszaemlékezik benne a megszállás előtt virágzó híres Selmecbányái líceumra, melyet a legtöbb evangélikus magyar, családi hagyomány révén ismer és szeret. Ez a — szerzőtől szerényen „mozaik"-nak nevezett rajz leírja a festői vidéket, a „zöld vagy fehér kendőjével integető“ Szitnyát, a mesebeli bűvös palota módjára, hol földbevájt