Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 10. szám - Gulyás József: A beiratkozások tanulságai - Hazai és külföldi irodalom
406 kastélynak, hol pompás háromemeletes kastélynak mutatkozó ódon bájú házakat s lakóikat, a mélyérzésű, sokszor németül, vagy tótul beszélő, de mindig magyarul érző, hazafias selmecieket. Ismerteti a híres lutheri szellemű iskola történetét. Jellemzi a lelkes selmeci tanároknak áldozatos buzgalmát, s ezzel nekünk, mai evangélikus tanárnemzedéknek is okulást és példát ad. Megemlékezik a volt selmeci diákoknak életrevaló gárdájáról, melynek soraiból nem egy országos hírű politikus, költő, tudós került vezető helyre. A másik cikkben, a Schnepfentalról szólóban külföldre kalauzol Szemlénk fáradhatatlan szerkesztője, Szelényi Ödön dr., ki maga ismételten járt kint a thüringiaí erdő aljában s tanulmányozta a philantro- piumot, hol a fogalommá vált Pestalozzinak kevésbé ismert, de nem kevésbé lelkes és hivatásos kortársa, Salzmann folytatott áldásos, úttörő munkát. De idegen földön is ismerősök közt érzi magát e cikk olvasója. A bevezetésben ugyanis említi az író, hogy Salzmann idejében ez a hely a magyar evangélikus lelkészeknek és tanárjelölteknek valóságos búcsújáróhelye volt és vendégszoba állt rendelkezésükre e kiváló, „gondolkozó, munkás, béketűrő, kitartó emberek nevelésé"-t céljának valló intézetben. Odavezet minket is a cikk a lelkes Rousseau elveitől áthatott tanárikarba, melynek tagja a kitűnő Guthsmuths is, ki Jahn mellett a német torna megalapítója. Megismertet az intézet hivatásával, az iskolai élet napirendjével, az ott folyó nevelőmunka elveivel, s ha van fülünk a hallásra, mindebből ma is sokat okulhatunk. S hogy az elődök nyugat felé törekvő példája nem múlott el hatás nélkül, s hogy ma is szívesen okulunk, tanulunk a nagy protestáns nyugati államoktól, azt mutatják cserkésztáborozástól kezdve, tanulmányútra, nyári szemeszterre induló hallgatókon keresztül egészen pedagógiai intézményeket tanulmányozó magyar tanárokig a mi életünk eseményei is. Dr. Zelenka Margit. Hunyadi Bessenyei György által. Nyomatott Budapesten az V. kerületi Berzsenyi Dániel reálgimnázium 1928—29. évi VII. osztályának költségével. Egy könyv jelent meg a múlt iskolai évben, egy olyan könyv, mely mellett nem lehet Szemlénknek szó nélkül elmenni. Mert a diákoknak olyan nemes cselekedete ennek megjelenése, amilyenre nem sok példa van. (Egy ilyen példára a könyv maga is utal: a székesfehérvári kíspapok áldozatkészségéből jelent meg Berzsenyi kötete.) Megtakarított pénzükön, a maguk szorgos munkájával, az irodalombarátoknak, könyvtáraknak ingyen ajándékul, kínyomatták Bessenyeinek egy félbenmaradt epikus munkáját. Már maga az a tény, hogy áldozni tudunk a magyar irodalomért, az is elismerésreméltó. Az pedig, hogy dolgozni tudnak érte, egyenesen dicsérendő, Nem vonna le az sem érdemökből, ha ott látnánk a tanár (Vajthó László) iránymutató kezét is a munkában, bár nem avatkozott bele az előszó szerint. Annál örvendetesebb ez a tény, mert elesettségünkben jól esik látnunk, hogy a jövő nemzedék megbecsüli a múlt értékeit, emlékeit s megszégyeníti a Vigyázó hagyatékot perelő örökösöket. Gulyás József.
