Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 10. szám - Gulyás József: A beiratkozások tanulságai - Hazai és külföldi irodalom
400 A nagykőrösi Arany János Társaság évkönyvei. Harmadik kötet. 1927—28. Szerkesztette: dr. Törös László. A nagykőrösi Arany János Társaság kiadása. Nagykőrös, 1928. A nagykőrösi Arany János Társaság idősebb testvérével, a temesvárival együtt az Arany-kultusz ápolására és terjesztésére alakult. Fájdalom, ma már az utóbbi elzárva a hazai levegőtől, idegen uralom alatt működik s a nagy magyar közösségből kiszakítottan eredeti rendeltetésétől el is kellett távolodnia, hogy egy még egyetemesebb kötelességet teljesíthessen : a magyar gondolat és érzés istápolását és ébrentartását. Annál lelkesebben őrzi az ífjabbik testvér a népies költészet hatásától megfrissült nemzeties műköltészetünk legnagyobb képviselőjének szellemét: költészetének tiszta művésziességét, nyelvének hamisítatlan magyarosságát, erkölcsi felfogásának emelkedettségét és haza- fiságának példaként oktató emlékeit. Erről a hívatásszeretetröl beszél a kezünk közt levő évkönyv is, Minden lapjáról sugárzik az az áhítatos tisztelet, amellyel körülrajongja ez a társaság az Arany-hagyományokat, emberieket és irodalmiakat egyformán. Gondosan gyűjtik a költő életére és működésére vonatkozó adatokat, amelyek még itt-ott lappanganak, vagy homályban vannak és nem mulasztanak el semmi alkalmat, hogy a kínálkozó tanulságokat a jelen viszonyaira és embereire alkalmazzák. Boncolgatják annak a szerény, nagy embernek életviszonyait és lelki alkatát éppen úgy, mint költői alkotásait, nyelvművészetét és verstechníkáját. S abban van e munkásságnak a helyi keretek közül messze kinövő jelentősége, hogy irányítói olyan emelkedett szempontok, amelyek országos viszonylatban is figyelemre méltók, mert az egyetemes magyarságot és az egész nemzeti irodalmat egyformán érdeklik. Ilyen hang csendül ki mindjárt abból a serlegavató beszédből, amelyet a társaság tiszteleti tagja, Szász Károly, az évadnyitó gyűlést követő lakomán mondott el. Az illusztris író azzal a serleggel a kezében szónokolt, amelyet egy másik tiszteteti tag, Neményi Imre adományozott és amelyen egy harmadiknak, Lőrinczy György-nek a következő verse olvasható: Ihletett szív emelje kézbe Tiszta, szent eszmék győzelmére ! Vidám kehelyből szálljanak Tüzes dal és bölcs gondolat. A beszéd Arany nagykőrösi kilenc esztendejének legnevezetesebb alkotásaiból indul ki és azt sürgeti, hogy a magyar költészet renaissance-a a legnemzetibb magyar költőnek, Aranynak a követésével induljon meg. Ugyanilyen gondolatokat találunk Horváth József serlegköszőntőjében, amelyet az évadzáró ünnepi lakomán mondott el. A költő emlékének dicsőítését úgy végzi, hogy „ha a magyar szó mindenütt Arany nyelvén zeng, a magyar szív Arany hitének tűzében ég, a magyar lélek Arany erkölcsi fenségét vallja magáénak“, akkor következik el a magyar feltámadás húsvéti ünnepe. A következő két cikk szintén Arany Jánossal foglalkozik. Az egyikben Debreczeni István arra a kérdésre felel meg: Hogy lett A.
