Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 8. szám - Egyházi és iskolai hírek

346

mánnyal és bölcsességgel ékeskedő országos nagy emberek magas piedesztólon állanak bámuló szemeink előtt. így láttuk pl. a közelmúltban Rákosi Jenőt a pub- licistikában, így látjuk ma gróf Apponyi Albertet a politikában. így látunk téged is a hazai, főként református tanügy terén 80 esztendődnek minden díszével, minden tiszteletével s ősz fejeden az érdemek ragyogó koronájával. Tanáregyesületünk hozzád van forrva, nem lehet el nélküled, míg a Mindenható a te áldásos életedet megtartja. Buzgón imádkozunk, hogy minél tovább tartsa meg ebben a bámulatos lelki és testi erőben mindnyájunk örömére s egyesületünk javára és dicsőségére!

Dr. Bessenyei Lajos beszéde: Méltóságos Felügyelő Ur 1 Midőn a mai napon, melyen Méltóságos Uram Isten kegyelméből életének 80-ik évét testi és lelki erőben és egészségben betöltötte, itt Méltóságodnál megjelenünk, hogy határtalan ragaszkodásunknak, mélységes szeretetünknek, legőszintébb tiszteletünknek kifejezést adjunk, gondolataink önkéntelenül is a messze ókorba szállnak vissza. Semmi sem természetesebb ennél, hiszen olyan magyar embernél vagyunk most, aki a pátriárkák korát meghaladó hosszú életében a görög-római tudománynak mindig a legbuzgóbb munkása, az óklasszikai ideáloknak a leghűségesebb ápolója, általában a hellénlatin világszemléletnek a legtántoríthatatlanabb terjesztője és harcosa volt. Szinte úgy érezzük, mikor ide belépünk, hogy a mythologiái Hellásnak egy darab földjét tapossuk. És ezt az illúziónkat a valóság tényévé emeli ama körülmény, hogy mi most a magyar református tanárságnak, sőt bátran és minden túlzás nélkül mondhatjuk: a magyar középiskolai tanárságnak a Nesztoránál vagyunk, ahol ez a név : Nesztor, —» nem üres szólás, nem hiú hízelgés, nem udvarias alakiság, hanem színtiszta igazság.

Nesztort Homeros sok helyen jellemzi több-kevesebb szóval és sorban : akár mint vitéz és bátor harcost (H. IV., VIII. stb. énekeiben), akár mint bölcs és boldog uralkodót (Od. III. énekében); de mint bámulatos és tiszteletreméltó öreg férfit mindjárt az Ilias elején (I. 247—252. s.). Megtudjuk itt, hogy Nesztor „édesszavú (/, óva 71 Tj gj szónok, akinek ajakéról méznél édesebben folyik a beszéd ; mellőle mór két egyivású ivadék és nemzedék pusztult ki és most a harmadik felett uralkodik." Méltóságod ma 80-ik esztendejében jár és — hála Istennek I — még mindig aktív szolgálatot tölt be, parancsnokol (« V w O O S i) felettünk, akiknek jó része mór szintén a harmadik generációhoz számítható Méltóságodhoz viszonyítva. S ha megnyílik a mi Nesztorunk ajaka, bizony a homerosi plasztikus jellemzés itt is, ez esetben is egészen helytálló lesz, betűről-betűre talál.

De a római világnak is megvan a maga híres öreg embere és ez : M. Porcius Cato Censorinus. A ránkmaradt és rávonatkozó sok és sokféle adat közül talán a legjellemzőbb az, amit a kiváló latin író, Cicero, a „Cato maior sive de senec- tute“ c. művében fest róla. Hadd idézzek most e műből két kis részt. Az egyik így hangzik (IV. 9.): „Aptissima sunt omnino arma senectutis artes exercitationesque virtutum, quae in omni aetate cultae, cum diu multumque vixeris, mirificos adferunt fructus" ; a másik pedig ez: „Resistendum senectuti est, einsque vitia diligentia compensanda sunt; pugnandum tamquam contra morborum vim sic contra senec- tutem ; habenda ratio valetudinis; utendum exercitationibus modicis ; tantum cibi et potionis adhibendum, ut reficiantur vires, non opprimantur. Nec verő corpori subveniendum est, séd menti atque animo multo magis. Nam haec quoque, nisi tamquam lumini oleum instilles, exstinguuntur senectute. Et corpora quidem exerci- tationum defatigatione ingravescunt, animi autem se exercendo levantur.“ Ha ezeken az idézeteken végiggondolunk, ki ne ismerne bennük ró a mi Catonkra, a mi Fel