Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 8. szám - Belföldi lapszemle
335 Az Evangélikusok Lapja szeptember 8 és 15-i számában Míkler Károly Egyházunk tanító és tanitónöképzésének kérdéséhez című cikkében amellett száll síkra, hogy a szarvasi egykori tanítóképző egyetemes jelleggel állíttassék vissza, mert csak így lehet tanítóink és kántoraink tót nyelvű szolgálatra való kiképeztetését biztosítani. De a szarvasi tanítóképző visszaállításával egyidejűleg a mostani tanítónőképzőt Budapestre vagy környékére kellene áthelyezni. A kiváló cikkíró érvelését elvileg helyesnek tartjuk, de boldog optimizmusában az államtól kérendő építési segély vagy kamatmentes kölcsön elnyerése tekintetében nem osztozhatun.k Számtalan példa mutatja, mily nehéz épp most az államsegély szerzése! De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ha csakugyan egységes iskolapolitikát akarunk követni, akkor ne alapítsunk új intézetet, mielőtt a fejlődésben lévőket nem biztosítottuk. Tudtunkkal az aszódi reálgimnázium felépítése is még nagy gondokat fog okozni a bányakerületnek, illetve az egyetemes egyháznak ; ott van továbbá a budapesti leánykollégium iskolaépületének és internátusának az ügye! Amíg ezeket tető alá nem hoztuk, kár volna újabb intézetet — homokra építeni, mert biztatásokat, ígéreteket nem lehet készpénznek venni, már pedig készpénz nélkül sem intézetet alapítani, sem épületet emelni nem lehet, de még templomot sem . . . Az Országos Polgáriískolaí Tanáregyesületí Közlöny szeptemberi számának egyik cikke (A polgáriiskolai tanulmányi színvonal) a VKM azon rendeletével foglalkozik, hogy a szakiskolák illetékes közegeinek véleménye szerint a középiskola IV. osztályát végzett tanulók a további tanulmányokban igen sok esetben jobban megfelelnek, mint a polgári iskolát végzettek. A szerző szerint a szivonalemeléshez az oktatószemélyzet lelkes és szakszerű felkészültséggel végzett munkáján kívül szükségesek még: 1. A különböző iskolafajok tantestületének harmonikus együttműködése. 2. Megfelelő iskolaépületek, 3. Az osztályok túlzsúfoltságának megszüntetése. 4. A tanulók iskolánkíviili elfoglaltságának a minimumra való leszállítása. 5. A szülői otthon alkalmassá tétele a komoly tanuláshoz. 6. A középfokú-, szak- és főiskolákban való továbbtanulás csak oly ifjak részére tétessék lehetővé, kik már az elemi iskolában megfelelő értelmi rávalóság jelét adták. Az Evangélikus Népiskola szeptemberi számából kiemeljük Tolnay Pál cikkét A katonaság a nemzetnevelés szolgálatában címmel, melyben rámutat arra, hogy a régi osztrák-magyar hadsereg milyen jó nevelő iskolája volt az ifjúságnak. Ha a trianoni békekötés béklyói alól felszabadul a nemzet, az újonnan behozandó általános hadkötelezettség nemzeti alapon még jelentősebb nevelő tényező lesz. Az Országos Középiskolai Tanár egyesületi Közlöny szeptemberi számában Kardeván K. szemlét tart az 1928/29. évi értesítők felett. Horvay Róbert „Az élő idegen nyelvek“ tanításának sikeresebbé tételére javasolja: 1. A tanulók létszámának a leszállítását. 2. Egy intézetben és egy-egy nyelvben (miért nem valamennyiben ?) egységes
