Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 8. szám - Belföldi lapszemle

333 minden berendezkedésével, ember gondolatában született meg, embernek van szüksége rá. Voltaképpen tehát ott vagyunk így is az egyéni peda­gógia gyökerénél! Csak a távlat, a kör válik szélesebbé ... Most aztán rátér Tettamanti Kármánra. Az irdatlan, magától az írótól rendszertelenül hagyott erdőben keresi az utakat. Pontosan utána jár minden adatnak. Kimutatgatja, hogy miben egyezik s miben külön­bözik Kármán a herbarti tanoktól. Amit ír, az mind jó, bár szerintünk több gyökérszálat lehetne Zillerből levezetni. Persze itt nem az etikai alapozásra gondolunk, hanem a kultúrába való beillesztés törekvésére, mely gyakorlatilag főjellemzője volt Kármán tevékenységének. Ahogy Tettamanti beállítja, még inkább szemünk elé tolul a kérdés: honnan van hát az az óriási alapfelfogásbeli különbség ? Pedig éppen ezek a kapcsolatok és magyarázatok érdekelnének bennünket. Ennek felfejtésénél egész korképpé válhatnék munkája. Lehetne-e izga- tóbb és fontosabb feladat nemzetek sorsát irányítani akaró pedagógiára nézve az eszmék útjánál. Hogy pozitívumot mondjunk: azt hiszem, á korabeli magyar közélet vezérférfiaiban, légióként pedig a Kármánt külföldre küldő Eötvösben, annak másirányú műveiben is, de nevelési regényében (Nővérek, ahol Rousseaut „nagy bolondnak" mondja társadalomtól elszakító törekvése miatt, stb., stb.) és nagy kultúrfilozófiai müvében együtt található gondolatok, Fáy (Béltekv ház), Széchenyi s a többi nagyoktól teremtett hazafias közhangulat (1. Imre S. müvét Széchenyi nevelési eszméiről s Szekfű Gyula Három nemzedék-ét, mely minta lehet a továbbiakban) s mindenekfelett a magyarság erős államalkotó képessége és érzéke kezünkbe adhatják a rejtély kulcsát. Ez az utóbbi óhajunk nem kisebbíthetné annak értékét, amit mond. Érdeklődéssel várjuk Schneller Istvánról bejelentett újabb dolgo­zatát, a többivel együtt. Valóban jelentősen hozzájárulnának a magyar nevelői gondolkozás fejlődésének rajzához. Végül örömünket és köszönetünket fejezzük ki amiatt, hogy a szegedi egyetem ilyen értékes kiadói szerepre tudott vállalkozni. (Nagykőrös) Dr. Törös László. Belföldi lapszemle. A Néptanítók Lapja 1929. augusztus 15. számában gróf Klebels- berg miniszter A pályaválasztás és megélhetés címen kultúrpolitikájának egyes mozzanatait magyarázgatja. Rámutat a polgári iskola szükséges­ségére és arra, hogy a középiskolai érettségi vizsgálatnál nem szabad megállani. Kimutatja, hogy az egyetemeket illetőleg az a főtörekvése, hogy a fővárosban is lehetővé tegye a személyes kapcsolatot tanár és tanítvány között. Ezért kell a hallgatók számát kevesbíteni. A hallga­tóknak pedig komolyan dolgozniok kell, aki a kollégiumban élelmezést s lakást kap, az tanuljon idegen' nyelveket. — Kemény F. rövid cikkében azt fejtegeti, milyen szükséges lenne, hogy a különböző

Next

/
Thumbnails
Contents