Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek
295 Egyházi és iskolai hírek. Quis desiderio sit pudor aut modus lam cári capitis? (Horat. Carm. I. 24.) Dobay Sándor a máramarosszigeti ref. líceumi főgimnáziumnak volt harminc éven át jeles tanára és a nagy Szilágyi István után — aki Arany Jánosnak volt irodalmi munkásságra sarkaló jó szelleme — hosszú időn át kiváló igazgatója. Eltemették június havában messze. — nem idegenben, de távol attól a földtől, attól a kis várostól, melyben élete kenyerének javát megette ; melynek élt, dolgozott és kulturális előbbrehaladásán folyton fáradozott. A telefon és rádió korszakában mi szigetiek későn kaptuk a hírt, hogy megholt, nincs többé és el is temették, de — sajnos — a hír valóságot írt. De miért is jött volna idejében ? ! Így sóhajtunk fel mi máramarosiak csendes lemondással. Van-e még valaki, aki e nevet ismeri ? 0 tempóra, o mores ! Tempora mu- tantur et nos mutamur in illis: megfeledkezünk mi legkiválóbb fiainkról mindjárt, ahogy elköltöznek tőlünk. Sem ősi líceumunk oromfaláról, sem a városháza ormáról nem hirdethette volna búsan lengő fekete zászló szerte a városnak, hogy meghalt tanügyi és kulturális életének fő-főembere, irányítója és mestere.* Pedig mi szégyen származhatnék bárkire is ebből ? Quis desiderio sil pudor aut modus tarn cári capitis, kinek elfogulatlan és pártatlan működése és vezetése alatt oly sok jeles, ma vezető állásban lévő román nagyság is kikerült ez ősi líceum mindig Istennek, a tudománynak és emberszeretetnek szolgáló falai közül ? Hangos zokogásba nem törhetett ki a szívünk. Néma gyászra mindig alkalmas a mi kisebbségi sorsban tengődő szomorú életünk. Némaságukban is gyászolják a jeles tanárt, az atyai jóságú igazgatót, azok az ősi líceumi falak, melyek között harmincéves tanügyi munkásságban sziporkázó lelke szikráival százak és ezrek még meg sem gyulladt, vagy csak pislákolón égő szellemi mécsesét lobbantotta lángra. Reá gondolnak, haló porában is áldják itt maradt és másfelé széledt tanítványai — nemzetiségi és valléskülönbség nélkül — valahányszor e klasszikus külsejű épület előtt járnak, annak az emlékét, aki a legjobban plántálta szívükbe szóval és példával, mit jelent az a mondat, mely az iskola faláról rájok szólt: Deo, litteris el humanitati sacrum. A régi polyhistor-tanártípus ifjabb tagjai közé soroztatott. Bámulatos nagy olvasottsággal és tudással rendelkezett és nem volt tantárgy, melyet nem csak hogy a szó közönséges értelmében tanított, hanem kellő módszerességgel ne kezelt volna. A közelében megfordult ifjabb tanári nemzedék nagyon sokat tanult tőle nevelési tapintat és a tananyag módszeres közlése és eredményes átültetése tekintetében. És ha valaha, úgy most gondolhatnak szeretettel az ő tanításéra azok a tanítványai, kik már mint szülők, sőt nagyszülők saját gyermekeik és unokáik siralmas tanulói életéből rájönnek arra, hogy a tanárnak legfőbb kelléke a tudományos felDOBAY SÁNDOR 1853—1929. • A román impel inra u. i. nem engedte meg, hogy a lieemnra fekete zászlót tftzziink ki, mikor egyik vagy másik tanára meghalt Csonkamagyarországban.
