Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 7. szám - Hazai és külföldi irodalom

283

35 községnek — köztük 28 magyar anyanyelvű — visszacsatolását javasolta, mégis a jugoszláv állam — képviselőjének egyszerű tiltakozása alapján — továbbra is birtokában tartja azokat. Ez alkudozásokat és a közismert elnemzetlenítő politikai, gazdasági és kultúrális elnyomás számtalan megnyilvánulását olvasva, a szerzővel egyezően elcsodálkozik az ember, s kérdezi, hogy szabad-e egy kis nép sorsáról, mely annyi jelét adta derékségének, bátorságának, önálló gondolkodásának és a kultúrára való képességének, még ma a XX. században is csak úgy alkudni és dönteni, mint hajdan a rabszolgákról?

Hálásak lehetünk a lelkes szerzőnek e derék könyvecske tárgyilagos felvilágosításaiért, melyeknek becsét Hamvas J. szívbemarkoló költeménye, valamint a függelék gyanánt közölt okmányok (a mura- szombati kerületi főnök 1922, évi magyarnyelvű hirdetménye, az amerikai vendek angolnyelvü emlékiratai és táviratai) fokozzák.

Aszód, Gréb Gyula.

Dr. Ciato Lajos: A kisebbségi kérdés Nagy-Románíában.

(Románból fordította: Kisebbségi.) Megjelent 1924-ben.

E könyv szerzője erdélyi román, aki együtt érez ó-romániai testvéreivel. A békevilágban, mint a „Natiunea" cimü folyóirat szerkesztője, sokszor felemelte szavát a „magyar sovinizmus“, a magyar kormányok „románelnyomó politikája“ elíen. Elveit fel nem adva, amint akkor a román nemzetiség érdekében harcolt, ma a Nagy-Romániában élő kisebbségek jogos igényeinek támogatására emel szót.

Azzal kezdi, hogy Nagy-Románia kisebbségeinek jelenlegi helyzete kedvezőbb, mint az egykori Magyarország románjaié. Hiszen számtalan magyar elemi-, középiskola, színház, napilap van Erdélyben, s a román társadalom részéröl türelmes szellem nyilvánul meg. Csak — írja — egyik kezükkel visszaveszik, amit a másikkal adnak, utánozzák volt uraikat. S felsorolja itt a romanizáló törekvések helytelenségeit, az ok nélkül való irredenta vádakat, a hatóságok terrorját, a lakásrekvirálások könnyelműségét, amellyel a legkiválóbb magyar családok kezébe vándorbotot adnak, elvágva a legszentebb kötelékeket, amelyek az ősi földhöz, sírhalmokhoz kötötték őket. Elítéli a román csendőrök brutalitását, az emberi méltóságot lealacsonyító veréseket, amik gyűlöletet keltenek az elnyomottakban, s a baksis-rendszert, amely megvetést von maga után, Helyteleníti az iskola-reformot. Bemagolják a növendékek a román irodalmat, történelmet stb., de nem értik. Anyanyelvükön kellene őket tanítani. Elegendő volna a román nyelvnek tantárgyként való bevezetése. Mert így elidegenednek, nemhogy megkedvelnék az ország nyelvét, irodalmát stb.

E hibák kiküszöbölésére megjelöli a gyógyszereket. Meg kell adni a jogot, hogy iskolákat, egyetemeket állítsanak, ha tudnak. Akinek a foglalkozása megkívánja a román nyelv alapos ismeretét, az úgyis román közép-, főiskolát látogat, mert látja, hogy a saját érdeke ezt követeli. A kisebbségeket saját nyelvükön kell kezelni a közigazgatásban s az igazságszolgáltatásban. A hatóságok vannak a polgárokért s nem megfordítva. A magasabb iskolázottságú hivatalnok könnyebben meg