Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Belföldi lapszemle
284 tanulja az illető népesség nyelvét, ahol szolgálatot teljesít, mint a primitív értelmiségű polgárember. A kisebbségek soraiból is kell kinevezni hivatalnokokat. A bizalom nemesít és hálára kötelez. A kormányban is helyet kell biztosítani képviselőiknek. — A kisebbségi kérdést az erdélyiek közreműködésével látja megoldhatónak. Ezek ismerik az erdélyi felekezeti kérdést. Félni nem kell a kultúrában erősödő nemzetiségektől, mert a románság az egész országban a túlnyomó. Az ország legerősebb nemzetisége a magyar, de ez nem irredenta. Példa rá a földmíves osztály, főleg a székelység magatartása. Egyes soviniszták nem jelentenek veszedelmet. Másrészt a magyarság szétszórtan él. Összefüggő területen csak a 3 székely megyében, de ez meg nincs közvetlen érintkezésben Magyarországgal. Különben irredentizmus csak ott ver gyökeret, ahol a lakosság elégedetlen, üldözött. Meg kell adni a szabadságot minden téren. Külön törvényben kell biztosítani a kisebbségi jogokat. Eddig a könyv. Kétségtelen, hogy helyes utat jelöl meg a kisebbségi politikában. Hogy nem követik ezt az utat, hogy iskoláink elsorvadnak, hogy az üldözés, talán kissé diplomatikusan, de még mindig folyik, jól tudjuk. Hogy szerző a magyar kormányok magyarositó politikája miatt panaszkodik, nevetséges. Ez egy dologtól eltekintve, az adott területviszonyok között az igazság emberének látszik. Bár tény, hogy az elnyomott magyarság gyűlölete hatékony élesztőerő az elnyomókkal szemben s jobban egybekovácsolódík az üldözött, mint a dédelgetett magyar nemzetiség, mégis kívánatosabb volna, hogy a még ki nem üldözöttek nyugodtabban élhetnének. Ezt követeli a jog, az igazság, az emberiesség. A revízió, vagy Erdélynek O-Románia karmai közül való szabadulása úgy sem ezen dől el. Észszerű propaganda után majd valami külpolitikai fordulat hozhat csak gyökeres változást. Papp László. Belföldi lapszemle. A Pesti Napló július 7-ikí számában Nagy József a vidéki egyetemről írt. Sürgeti a vidéki egyetemek teljes és korszerű kifejlesztését. Cikke végén szószerint ezeket írja: „Kétségtelen, hogy annak idején Sopron, földrajzi helyzeténél és Pozsonyhoz hasonló lelki struktúrájánál fogva sokkal inkább hívatva volt a hontalanná vált pozsonyi egyetem befogadására, mint Pécs városa, mely egész létével Délbaranya és Szlovákia felé volt fordulva... Ma Sopronnak meg kell elégednie egy napról-napra néptelenebb bánya és erdőmérnöki főiskolával és egy egyetemi fakultás rangjára emelt teológiával (sic!), amely távol az egyetem törzsétől, sem tanárai, sem hallgatói számára nem jelentheti az igazi egyetemi élet áldásait és edző hatását. S kérdés, hogy ezt is állandóan megtarthatja-e ? A nagyon tanulságos cikk utolsó mondata megdöbbenti az embert. Veszély fenyegeti a soproni hittudo- gányi fakultás jövőjét! De honnan? Világosabb beszédet kérünk!
