Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Mohr Győző: Maieütika (Direkt módszer)
271 III. osztály határozottan gyarapodott ismeretekben és csak a tökéletesedés céljából utalok még a következőkre. A ma már alaposan megtépázott direkt módszer, lényege szerint a szokrateszi maieütikában — szellemi bábászatban gyökerezik. A tulajdonképeni alapja a szillogizmus olyformán, hogy az ókori bölcs, hallgatóságát hosszasan, sokszor soritesszel, sokszor megrövidítve enthymémával vezette gondos előkészítéssel a prémissákon át a zárótételre, mindig úgy, hogy az eredményt a tanítvány következményként vonhatta le az előrebocsátottakból. A következtetés az előzetesen ismertetett anyagából szigorú formákon belül folyt és nem utalta találgatásra tanítványait jól felfogott gazdálkodási szempontokból; pl. mikor arról szól, hogy miért nem kell félni a haláltól, Ugyanily pontos logikai felépítés képezi a krisztusi példázatok vázát, amely példázatok módszere szintén a szíllogisztikus rávezetésen alapszik, vagy amint ma szeretjük mondani, félig-meddig büszkélkedve, mintha ez a modern didaxis vívmánya lenne, a direkt módszeren, lényegében a szokrateszi maieütikán 1 Gondoljunk csak A tékozló fiú szigorú logikájára 1 Megdöbbentő kérlelhetetlenséggel halad a gondolat a végső következtetés felé: Főtétel: Valaki a IV. parancsolat ellen vét, bűnhődik. Altétel: A tékozló fiú vétett ellene: Zárótétel: Tehát a tékozló fiú bűnhődik. A zárótétel annyira elő van készítve ebben a gyönyörű példázatban, hogy a hallgatóság habozás, fennakadás nélkül követi a krisztusi gondolatmenetet és megfelelő kérdés esetén helyes logikával tévedés nélkül fog rá válaszolhatni zárótételként. Úgy a szokráteszi, mint a krisztusi tanítás a mai direkt módszer évezredes megelőzője, amelynek lefolytatásához alapvető lelki készségek és közösségek szükségesek. A mindennapi életben ezt a velegondolkodást a hallgatóság részéről nem lehet bizonyosra venni; a kultúrgörögöknél Sokrates idejében ez a magas közműveltségnél fogva lehetséges volt és Krisztus urunk nagy lelki készségű tanítványainál is eredményes volt, de a barbároknál, a középkor nyugtalan századaiban a szükség a scholára és módszerére vezetett, amely jóformán, egyes nagy példák kivételével, betanulásból állott és az ismert formalismusra vezetett. A formalismus és a szíllogisztikus megértés ma is viaskodik és nem régen még egyedül helyesnek a direkt módszert tartották, azonban ma már belátják, hogy formális keret és adatok nélkül nincs idővel és befogadóképességgel gazdálkodó eredményes tanítás és tanulás. Az oktató nem tanulhat évszámokat, képleteket, egyszeregyet, geragozást, idegenszavakat, fizikai adatokat a tanítványok helyett és ezeket az adatokat nem lehet szillogisztikusan levezetni premissák útján. Az adatokat magyarán szólva be kell vágni 1 Tízszer kell betanulni, hogy végre tiz elfelejtés után tizenegyedikszer hussá-vérré váljanak és mindig keresetlenül rendelkezésre álljanak a gondolat- építkezésnél, mint a billentyű megütésekor a megfelelő hang. Ily adatanyag természetesen beleolvasztható a maieütikába, a szokrateszi
