Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 7. szám - Mohr Győző: Maieütika (Direkt módszer)
272 módszerbe préseljük, de csak úgy, ha azok már előzetesen szerves tulajdonai lettek a léleknek. Ellenkező esetbén merőben találgatásra vezetnek az adat kérdések és nem hatnak építőleg a lelki szervezetben, az appercepcionak nincs alapja, Nagy Miklós kísérletében direkt módszerrel iparkodik adatokat kihozni tanítványaiból, ez természetesen valósággal találgatásra vezet és igen kevés az esélye annak, hogy a tanítvány ráhibázzék a helyes számra, amikor így kérdez a többek között az osztályban : . . , „Tanár: Vájjon a levegőtenger mily magasságban veszi körül a földünket ? A kérdésre többen akarnak válaszolni. Van olyan, aki 40.000 km-t, van, aki 40 km-t mond." . . . . . . „Tanár: ... A föld sugara milyen nagy?“ M.: 40.000 km ___" stb. és kiderül, hogy mindössze 6000 km, vájjon hányszor lőttek el a cél mellett? Esetleg órák hosszat is eltarthat a találgatás appercepcio nélkül. Bizonyosra veszem, hogv Nagy Miklós élőszóval jobban kiépítette a gondolatszervezetet, mint amennyire ez az írásos tervezetéből megállapítható, a viva vox, a tanár egyénisége és szuggesztiv ereje is hozzájárul a felfogás elősegítéséhez, mégsem nyomhatjuk el kétkedésünket abban az irányban, hogy a leggazdaságosabban felhasznált idő-e az, amit ily adatok találgatására fordítunk. Még egyet! Mint filológus fájlalom, hogy a tárgyas igeragozás, feltételes mód, jelen idő többes szám első személyét nem különbözteti meg rossz pesti szokás mintájára az alanyi igeragozás ugyanazon alakjától. Ezt határozottan veszteségnek tartom, annyival inkább, hogy az Alföld magyarjától hallom a fülsértő elszólást, mert ha Pázmány és még korábban a kódexekben is helyesen használják ezt a módot: adnák, akkor nem látom be, miért kell most a nyelvtörténet ellen cselekedni, mint Nagy Miklós teszi fel: „. . . kiszivattyúznánk a levegőt, megmérnénk, aztán teleeresztenénk . . . hogyan számítanánk ki a levegő súlyát ? . . . ezt a tanári asztalt leeresztenénk a tengerbe . . . befognánk az üvegcső alsó végét . . . stb., mindmegannyi vétség a határozott tárgy vonzása ellen. Ezt tanárembernek és főleg alföldinek nem nézhetjük el. Budapest. . „ Mohr Győző.
