Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 7. szám - Trócsányi Dezső: Új magyar filozófia

Vagy inkább azt mondhatnám: sokan olvasták, de nem elég sokan, még kevésbbé elegen. Különösen a protestáns olvasók száma nem lesz elég mindaddig, amig minden világnézetileg érdeklődő müveit hittestvérünk — és melyikük nem az —, el nem olvasta. Mert ez a könyv, protestáns könyv, tudós könyv és a mellett keresztyén szellemű bölcs tanító.

Termékeny és később is jól beváló munkaelvből indul ki. „A gondolkodás nem független attól a társadalmi környezettől, amelyben a gondolkodók élnek. A nagy filozófiai rendszerek alkotói filozófiai formulákban adják vissza a társadalomnak azt, amit gondolkodásuk irányban és törekvésekben a társadalomtól kapott“ (7. o.)

Ha most e tétel mellé Marxot állítjuk oda: „Az emberek létét nem tudatuk határozza meg, hanem éppen megfordítva társadalmi létük az, ami tudatukat meghatározza“, akkor úgy látszik, Nagy József veszedelmes közelségébe került a történelmi materiálizmusnak. Valójában ez csak látszat: Nagy József azt mondja, s igaza is van, hogy a gondolkodást befolyásolja a társadalom állapota is, a döntő hatás azonban nem a társadalomé, hanem a szellemé. Leibniznál látja, hogy a világegyetem szellemi lényegű valóságokból épül fel, Kanttól azt tanulja, hogy a világ „igazában a szellem alkotása, azé a szellemé, amely bennünk, gondolkodó lényekben tevékeny, s amely a maga törvényeit követi, mikor tudatunkban a világ képét megalkotja. E gondolat nagyszerűsége abban rejlik, hogy ennek alapján a természet és a szellem nem ellentétei többé egymásnak, hiszen a világalkotó szellem a természetben önmagára ismer, mert törvényszerűségeiben az ő akarata tükröződik. Ezzel a tanítással bölcselőnk a régi gondolkodás minden ellentétét szerencsésen feloldotta, és megmentette a szellem valóságába vetett hitünket, amelyet a modern tudomány már-már megsemmisítéssel fenyegetett. De ez a szellem legmagasabb megnyilvánulási formájában nem képzelhető el másképen, mint személyes formában . . . A szellem tehát legmagasabb fokon Istennel azonos ..." (72—73. o.) A végső irányítás tehát mindig a szellemé, Istené; nincs tehát Nagy József könyvében történelmi materiálizmus.

A modern gondolkodás a nyugateurópai gondolkodás „sorsfordulatainak az értelmét“ akarja feltárni, s bevezetőül Max Weber kutatásai nyomán vázolja a mai társadalmi rend kialakulását: hogyan bukik el Rómával a rabszolgákkal gazdálkodó antik társadalom ; hogyan alakul ki a jobbágyi-feudális gazdasági, a gondolatban antiintellektuális középkor ; s hogyan támad ennek visszahatása, mely részint az új szellem új életérzésének, részint a gazdasági viszonyoknak következménye, vagyis hogyan születik meg az a polgár, akiben a középkori metafizikateológia s a vele kapcsolatos értékrendszer bomlásnak indul, akivel tehát az új racionális ember s vele az újkor, a polgári világ, melyben ma is élünk, megszületik.

Azokban a találó vonásokban, amelyekkel Nagy József a polgár képét megrajzolja, van valami megejtő, ami az embert fel-felmerülő ellenmondásai ellenére is végül meggyőzi. A gondolati felépítés szempontjából bizonyára szükségesebb volt Yung extravertált és intra-