Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 7. szám - Gulyás József: Az öregdiákok szövetségei

As öregdiákok szövetségei.

Egymás után alakulnak az egyes iskolák körül a volt diákok szövetségei. A Prot. Tanügyi Szemle lelkes örömmel üdvözli ezeket és többször hírt adott ilyenek megalakulásáról. Hogy csak az 1928-as évfolyamot említsem, a késmárkiról a 193. lapon olvashatunk, a debreceniről, mezőtúriról ugyanott, a szarvasiról a 236. lap ad hírt, a pápai s pataki alakulása a 319. lapon látható, a halasié a 374. lapon. Tudunk még a csurgóiról és más diákszövetségekről is. Az Eötvös- collegium volt tagjai szövetségének pedig már tisztes múltja van. (1921. II. 6-án alakult.) Örömmel látjuk mindenütt ez egyesületek megalakulását, még akkor is, ha nem mennének túl az egyletesdi keretein, mert egy nagy és termékeny gondolat bimbóba szökkenését mutatják: a diákiéleknek az iskolához való ragaszkodását. Poétikus dolog ez. Ritka az olyan ember, aki, ha felszólítják, azt felelje, hogy nem lép be, mert nem bírja el a sok terhet. Van, van tényleg sok teher a szellemi munkás vállán, épen ezért a tagsági díjakat igen alacsonyra kell szabni, hogy minél többen tagok lehessenek. Különösen be kell venni a protestáns iskolák diákjait az iskolákat támogató egyesületbe. Mert a múltban is ezek voltak az iskolák jóltevői. Fejedelmi alapítványtevő ritkán akadt. Mikor 1783. jan. 13-án a pataki iskola alapítványairól tett jelentést a zemplénmegyei küldöttség, vele együtt az összes protestáns iskolák alapítványainak eredetére, a protestáns hívek áldozatkészségére mutathatott rá.

Azonban mégis el kell mondanunk egyet és mást, ami már az eddigi tapasztalatok alapján is elmondható. Dixi et salvavi animam meam. Egynémely diákszövetség nehezen mozog. Mert élni nem csak: tengés, olcsó időnek hasztalan soka, hanem vérben, érben a vidám keringés a dicső jövő biztos záloga. A legtöbb egyesület megelégszik azzal, hogy