Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 7. szám - Gulyás József: Az öregdiákok szövetségei

262

az alapszabályait megfogalmazza, azt a belügyminiszterrel elfogadtatja, megválasztja a vezetőséget, lehetőleg mindenkinek, aki a társadalmi életben szerepet visz, előkelő (elnök, társelnök, díszelnök, alelnök, másodelnök és más, de lehetőleg elnöki, vagy dísztagi) rangot adva, meg a választmányt s azzal el van intézve hosszú időre a dolog. Szerencse, hogy a választmányokba mégis mozgékony emberek, tervkovácsok kerülnek be, de ezeknek meg az a bajuk, hogy nincs olyan társadalmi súlyuk, amilyent munkájuk után megérdemelnének. A tagsági díjak is alig-alig folynak be. Itt aztán sokszor tapasztalja az ember, hogy vitám et san- guinem, séd avenam non! A múlt sok egyleteinek (keresztyén nemzeti liga, keresztyén egyesülés stb., stb.) szomorú bukása óvatossá teszi a tagokat a magyar szalmalánggal szemben. Aztán jönnek az érzékenykedések. Mért nem lett ez vagy az dísztag, vagy legalább választmányi tag?! Az ilyen néha ki is robban (Turáni társaság). Az ilyen betegségektől őrizze meg az Isten a diákszövetségeket. Kormányozza ezeket az emlék; aranyos, elmúlt, soha vissza nem térő diákkorunk színes emlékei ellensúlyozzák a hiúsági dolgokat!

És fő a mozgékonyság. Pl. a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság (nem megrovásképen mondom) jó példával jár elől ebben. Majdnem minden héten olvasunk róla újságcikket. Még a tagválasztásról szóló jelentést is részletekben adja, míg régi híres irodalmi társaságokról eldugva, elvétve, apróbetűs hírekben olvasunk. Nem mondom én, hogy folytonos gyűlésezéssel lehet ezt elérni; viszont azt sem mondom, hogy az ellenkező véglet célravezető. A kettő közt a bölcs középút a leghelyesebb.

Egy további lépés az, hogy a tagokat fel kell kutatni. Voltam egy ilyen alakuló gyűlésen, ahol 200—250 tag (?) lehetett, holott legalább háromszor annyira számítottak. A banketten már többen voltak. Az sem lehet, hogy minden évben összejöjjenek. Hiszen az érettségi találkozók mutatják, hogy a lelkesedés évről évre fogy. (Különösen, ha az iskola maga is hozzájárul ehhez.) Közgyűlésre elég, ha egy-két vidéki tag eljön. De tagságot mindenkinek vállalni kellene ! És ezeket fel kell kutatni. Amikor az intézetből távoznak, a távozók figyelmét a szövetségre fel kell hívni. Az intézetek