Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 1. szám - Megjegyzések
19 azt kérdezni: mivel szolgáltunk rá arra, hogy az irodalom ilyen lenézéssel kezel bennünket ? A nemzet lelke az irodalom. Ha az így gondolkodik rólunk, mit várjunk akkor a társadalomtól? Milyen támogatásban fog az részesíteni bennünket ? A folytonos hátraszorítás, lenéző vállveregetés elkedvetleníti a tanárságot. Pedig igaz a bibliai mondás: ha a só megizetlenűl, mivel sózatik meg? ' Gulyás József. 8. Egy érdekes egyházkerűleti határozat. A Dunamelléki Egyházkerületnek egy ismert és érdekes határozatával kapcsolatban óhajtok néhány megjegyzést és esetleg kérdést tenni. Ez a határozat az, amelyben az e. kér. kimondja, hogy a lelkészjellegü gimnáziumi tanárok lelkészi szolgálatokat is kötelesek végezni. Előrebocsátom, hogy ebben a kérdésben — bár érdekelt fél vagyok — mégis érdek nélkül szólhatok, mert én eddig is végeztem még tanyákon is lelkészi szolgálatokat, amit hivatalosan is igazoltatni tudok s amiről — tudomásom szerint — az egyházmegyei vizitáció is értesítést kapott. Tehát nem „haza beszélek". Furcsának találom ebben a határozatban először is azt, hogy lelkészi funkciók végzésére csak „gimnáziumi“ tanárokat kötelez, — ha t. i. helyes a hírlapi ismertetése ennek a határozatnak, — holott nemcsak gimnáziumi lelkészjellegü tanárok vannak. Másodszor furcsának találom azt, hogy míg a törvény és a konventi rendtartás a gimnáziumi tanárokat egyformán heti 18 órás tanításra kötelezi, addig az egyházkerület a törvényben biztosított jogot és kötelességet semmibe véve, másként szabja meg a kötelességeket. Miért kell akkor törvény, ha annak a határozata alsóbb fokú hatóság által is megváltoztatható? De különösen furcsának tartom azt, hogy míg egy bankhivatalnok, vagy más ilyen foglalkozású egyén maradhat lelkész továbbra is — persze engedély alapján :— anélkül, hogy lelkészi funkciókat végezne, addig az egyház gimnáziumaiban — mert más gimnáziumokra ez nem terjed ki, — tehát az egyház „veteményes kertjeiben“ (!) működő tanárok csak akkor lehetnek lelkészjellegűek, ha lelkészi szolgálatokat is végeznek. Hát ez szerintem egy érthetetlen önmagának ellenmondás, hogy „egyházi" téren működő lelkész-tanár csak akkor lehet lelkész is, ha fungál is, egy „világi" pályán élő pl. lelkész-bankár pedig anélkül is! De van a kérdésnek egy másik oldala is. T. i. az, hogy örülnünk kellene, ha minél több lelkészjellegü tanárunk lenne és azokat jutalmazni, nem büntetni kellene. Mert ki merem mondani nyíltan, hogy a határozat büntetést ró a lelkészjellegü tanárokra azzaí, hogy több munkát ró rájuk, mint a többi tanárokra és kiteszi a lelkész esetleges önkénykedésének. Én úgy gondolom, hogy ez a határozat egyáltalán nem búzdít arra valakit, hogy ha lelkészi oklevele van, felekezeti gimnáziumnál helyezkedjék el, ahol ugyanazon, sőt sok esetben kevesebb fizetésért több munkát kell végeznie. Sajnos, nem ismerem pontosan az e. kér. határozatot, de úgy gondolom, hogy nem a tanárra, hanem a
