Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 6. szám - Dr. Láng Margit: A művészettörténettanítás módszere
239 illúziókeltés jelentkezik: más eszközökkel és hatásokkal ugyanaz a cél, mint a szobrászatban. Fontos alapelv továbbá a ritmus, mely az építészetben mint tömegelosztás, a plasztikában mint tömegmegelevenítés, a festészetben mint vonalvezetés és színfoltelosztás mutatkozik. A stílus, az előadásmód, a művész egyéniségének kíérzése, mind gondos elmélyedést kíván. Ezek az elvont megállapítások irányítják a tanítás menetét, mert ezeknek megértésére törekszünk. Ezt azonban nem elméleti fejtegetésekkel, hanem a műalkotások szemléltetésével, lépésről-lépésre lopjuk be a tanuló tudatába. Képzeletben követjük a művész munkáját és így értjük meg, hogy mit akart elérni. Mivel mindig a műalkotásokból kell kiindulnunk, tehát szemléltetés nélkül nincs művészi tanítás és nevelés. Lehetőleg eredeti műveket kellene bemutatnunk, erre azonban nincs elég idő és alkalmunk, Még a nagy műgyüjteményekben gazdag városokban sincs meg együtt minden eredetiben, amire a tanításnak szüksége van. Másolatokra, lenyomatokra, fényképekre szorulunk. Nagy szolgálatokat tesz a vetítőgép, melynek az a nagy előnye, hogy a magyarázat és bemutatás egyidejűleg történik, míg ezek a kézről-kézre adogatott képeknél elmaradnak egymástól. Nagy előnye az Epidiaszkóp-vetítőgépnek, hogy nemcsak diapozitívlemezeket, hanem bármilyen képet lehet vele vetíteni. A múzeumlátogatások hasznosak és szükségesek, de nagy időpazarlással járnak, és nem mindig vonhatók bele a tanítás menetébe. Középiskolai tanításnál nagyon fontos tényező végül a tanítványok lelki alkotottsága, melyet figyelmen kívül hagyni különösen a művészeti nevelésnél súlyos mulasztás volna. Leányiskolái tapasztalataim alapján megállapíthatom, hogy a leányok túlnyomó része, akik egyébként is ebben a korban (14—18) köztudomásúlag a hasonló korú fiúknál szellemileg fejlettebbek, a művészetek iránt nagyon fogékonyak; vezetésük és irányításuk hajlékonyabb, símulékonyabb természetüknél fogva nagyon könnyű. Tán nagyon is könryű a feladat, mivel a leányok általában túlságosan befolyásolhatók; nem mintha nem volna bennük önálló ítélőképesség és ízlés, hanem mivel természetüknél és nevelésüknél fogva a tudatosan, vagy féltudatosan kialakult önálló vélemény nem mer mindig megnyilvánulni. A tanár tapintata, az osztály lelkisége és az egyes tanulók egyénisége szabja meg, hogy ezekkel a szubjektív nehézségekkel szemben milyen eljárást tanúsítsunk. A művészettörténettanításnak kettős célja, kialakulatlan módszere, a szubjektív lelki tényezők szokatlanul fontos szerepe nagy, de nem leküzdhetetlen nehézségeket ró a tanárra. A fő az, hogy ne veszítsük el a talajt lábunk alól, és tanításunk mindig a műalkotásokból induljon ki. Nagy segítségünk a művészeti tárgyak szépsége és a szép szeretete. Minden egyes műalkotás megértése közelebb visz az általános elméleteknek megértéséhez, a bennük rejlő igaznak, örök szépnek megsejtéséhez, megszeretéséhez. (Budapest) Dr. Láng Margit.
