Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 6. szám - Dóczi Imre: Elnöki megnyitó
alakban jelentkeznek, addig a reálgimnázium a sokkal szét- ágazóbb, változatosabb és bonyolultabb tartalmú modern irodalomban találja a lelki élet fejlesztésére ható tényezőket. Képes beszéddel szólva: egyik a tiszta és üdítő forrásból meríti; másik már a folyam vízéből szűri le lelki italát. A modern nyelvek középiskolai tanításában az irodalmi képzés, mint főcél mellett a gyakorlati irány csak annyibau érvényesülhet, hogy tudományos, grammatikai alapon megveti alapját e nyelvek gyakorlati elsajátításának, az irodalmi olvasmányok szókincsével és frazeológiájával képesít azok tartalmának nagyjában elmondására s az illető nyelven adott rövid feleletekre; de magának az élő nyelvnek gyakorlati kezelésére a középiskola eddig sem tanított meg, s ezután sem fog megtanítani senkit sem, csupán arra nyújt alkalmat, hogy az iskolában nyert alapon, az illető nyelv területén szerzett több-kevesebb gyakorlattal e készség könnyebben elsajátítható legyen. Ezt vallják a tantervi utasítások is. Ami pedig a középiskola többi tantárgyait illeti, ezek általában a tudományos képzést mozdítják elő; legfeljebb a földrajz tanítása nyújt bő alkalmat az egyes népek és országok gazdasági, ipari, kereskedelmi és közlekedési viszonyainak ismertetésére; de ha tudományosan akarunk eljárni, mindezeket az illető nemzetek történelméből, szelleméből és földrajzi viszonyaiból kell levezetni. Történelmi tanításunknak, lia szellem- és világnézetépítő hatást akar gyakorolni, kiváló gondot kell fordítania a különböző korszakok uralkodó eszméire, mint a keresztyénség, majd a reformáció világátalakító szellemére, a felfedezések korszakos jelentőségére, a francia forradalom és a XIX. század nagy reformjaira. A mennyiség- és természettudományok pedig a matlie- matika és természet örök törvényeit vizsgálják s azoknak közéleti alkalmazását magyarázzák; ezzel azonban nemhogy a középiskola szellemi színvonalát szállítanák le, hanem a közéleti jelenségeket is tudományos alapra igyekeznek fektetni. Általában, hogy az egyes tudományszakok mennyiben hozhatók kapcsolatba a gyakorlati élettel, az a methodika kérdése. S a helyes módszert követő tanár meg fogja találni a legtávolabb eső görög-római irodalomban is a modern életre alkalmazható tanulságokat, a histórikus a kultúrtörténeti mozzanatok analógiájával meg fogja világítani a je-
