Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 6. szám - Dóczi Imre: Elnöki megnyitó
221 nevelni, vagy általában speciális szakismereteket nyújtani, hanem a lelki tehetségek harmonikus kiképzésével az egyetemes műveltségnek olyan fokára emelni az ifjúságot, mely nemcsak felsőbb tanulmányainak vessen biztos alapot, hanem a különböző életpályákon is magasabb szellemi látókört biztosítson a társadalom vezető tagjainak. Kissé különösen hangzik az is, hogy míg a közoktatással kapcsolatban az irodalmi műveltséget fellegekben járónak s inpraktikusnak mondja a miniszter úr, addig a ,magyar könyvhét“ alkalmából a magyar társadalomhoz intézett szózatában fennkölt szavakkal hangsúlyozza az irodalom nemzetfenntartó jelentőségét s történeti tanulságokkal mutatja ki, hogy „a magyar nemzeti lét megerősítését és a nemzeti állam fenntartásának egyik eszközét legnagyobb államférfiaink is min denkor az irodalomban, a nemzeti művelődés fejlesztésében, a tudomány és tanulás legfőbb eszközében, a könyvben látták.“ Ilyen emelkedett felfogás mellett a nemzeti nevelésnek sem lehet magasztosabb feladata, mint az irodalom ismeretére rávezetni s a benne megnyilatkozó nemzeti szellem elsajátítására nevelni a jövő nemzedéket. A gyakorlati irányú nevelés érvényesülését látja a miniszter úr már az általa meghonosított s mai közoktatásunkban uralkodó középiskolai típusban: a reálgimnáziumban is az által, hogy a görög nyelv helyett a francia, angol vagy olasz nyelvvel gazdagítja az ifjúság ismeretkörét. Pedig ha a reál- gimnázium modern nyelvi tantervét szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy ez is teljesen az irodalmi képzés ügyét szol gálja, amennyiben az illető nemzetek legideálisabb szellemű s legnagyobb íróinak, a franciában egy Maupassant, Balzac, Beranger, Hugó, Voltaire, Rousseau, Moliére, az angolban egy Dickens, Thackeray, Scott, Byron, Milton, Shakespeare, az olaszban egy Boccaccio, Dante, Tassó, Petrarca ismeretét tűzi ki a tanítás végcéljáéi, s korántsem nemzetgazdászati vagy sociologiai művek olvasásával igyekszik ifjúságunkba gyakorlati érzéket önteni. A különbség e tekintetben a humanisztikus és reálgimnázium között csak az, hogy míg a hum. gimnázium az európai kultúra ős forrásaiban: a görög és latin irodalomban keresi a művelődéstörténeti szempon tokát és nevelő hatásokat, mint amely világirodalmi mintákban még az irodalmi műfajok is egyszerűbb és tisztább
