Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
201 fejlődő érzéseit, anyja iránt ápolt áhitatos gyöngédségét, apjával szemben érzett bámulatát, annak hazafiasságán fakadt büszkeségét. — Érdekes itt a sok ügyesen és találóan alkalmazott Arany idézet Bolond Istókból s ez hű és jellemző is, mert ezeket a csodálatosan hasonló körülményeket és hangulatokat kettejük életében és lelki fejlődésében már maga Gárdonyi is felfedzte és emlegette is idézetek formájában. A II. rész Gárdonyinak sokszor meg nem értett s még a mai tudatban is „bogaras“-nak és emberkerülőnek ismert egyéniségéről szól s közvetlen közelből látva, itt is sok minden válik érthetővé. Hogy néhol lényegtelen dolgok fontosaknak tűnnek fel s hogy ezeknek alapos tárgyalása talán a fontoskodás látszatát is kelti, csak annak a nagy szeretetnek a következménye lehet, mellyel a fiatal író tárgyát kezeli. Talán elkerülhető lett volna Gárdonyi és Szabolcsba egy tervezett baráti találkozását akaratlanul késleltető, köztiszteletben állt személyiségnek a néven nevezése is. Pedig, hogy nagyon megválogatja az író mondanivalóját, kitűnik sok-, már-már felesleges szerénykedéséből, mellyel okát is adja adatai „leközlésének“, (mely magyartalan kifejezés több más idegenszerűséggel gyakran fordul elő a könyv kárára,) holott biztos lehet abban, hogy Gárdonyiról szóló könyvben ezek helytállók s kell, hogy érdekelje az olvasót. Nem egészen világos a könyv kezdete. A III. fejezet „Vallása", a IV. „Hite és vallásossága" címen sorakozik a II. („Egyénisége") mellé. Hiszen a IV. a III.-nak s mindkettő a Il.-nak a körébe tartozik, miért ennyire tagolni ? — A költő vallásosságának nehéz kérdését sok tapintattal tárgyalja s meggyőző és kibékítő a Gárdonyi szélsőséges leveleit mentő Saul-Pál hasonlat. — Az V. fejezet Gárdonyi „munkái- és költészeté-"nek jellemzése. Sok megértéssel tárgyalja itt is az 1814 határkőül jelzett év előtti fejletlenebb müveket s rajongó szeretettel az utána írt mesteri alkotásokat. Ügyesen oldja meg a Göre-kérdés nehézségét, kifejtve, hogy Göre a Gárdonyi-szerette nép személyesitője s csak unalmasan gyakori hazajárása folytán vált modorossá, aminek okát azonban Gárdonyi szavával mondja: „egyetlen tőkém egy betű." Érdekes és jól használható adatainak értékét és müvének élvez- hetőségét emeli az író a fejezetek elé alkalmazott Gárdonyi-költemények gyönyörködtető hatásával, hiszen a virágot oly nagyon szerető költő pompás kertjének legpompásabb, legillatosabb virágait szedi itt bokrétába. (Budapest) Dr Zelenka Margit. Dr. Borbély István: A régi Torockó. Cluj-Kolozsvár 1927. 175 1. Studium bizománya Budapest. Ahova egykor Jókai fantáziájának szárnyain jutottunk, odavezeti el olvasóit a szerző. Jókai érzésvilágából egy vonás nála is megmarad, a nagy szeretet, ragaszkodás e magyar vérrel, verejtékkel oly bőven öntözött föld iránt. A székelykő lábánál húzódik meg e városka, a magyar unitáriusok egyik büszkesége. A magas bérc emberemlékezet óta mindig őrhelye volt Erdély lakóinak. A hatvanas években még állt a régi őrtorony. A római és szláv megszállás gyér adatai után főként a magyar középkor idejével foglalkozik a szerző. Művét a nagyközönségnek
