Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
202 szánta, ezért sajnáljuk, hogy adatait nem egyszer nyersen, földolgozatla- nul közli le művecskéjében egész terjedelmükben (30-33. 1, 109-129 1 stb). Az osztrák eísenwurzeli vasbányászok XII. századi beköltözését és régi kiváltságaikért folytatott négy és fészázados perlekedését olvassuk legbővebben e könyvecskéből. A reformáció korát csak épen hogy érinti. Függelékül egy kis földrajzi ismertetést is csatol müvéhez. Úgy érezzük, hogy ebbe mindenképen belekivánkozott volna a jelenlegi néprajzi és egyéb statisztikai adatok legfontosabbja. Hadd látnánk, hogy az erdélyi magyar kultúrának ez a régi mentsvára hogyan állja a jelen keserű megpróbáltatásait. Érdeklődéssel várjuk a müvecske második kötetét. Dr. K. I. Gaudy László: A bibliai történetek tanításának valláspeda- gógíai módszertana. Debrecen. 1928. 63. lap. Ára 2'60 P. Nagyon szegényes ev. valláspedagógiai irodalmunkban egyenesen eseményszámba megy ez a minden ízében komoly és alapos munka. Szerző jóval többet ad, mint amennyit könyvének a címe ígér, ameny- nyiben a bibliai történetek módszertanán kívül áttekintést kapunk a katechetika és módszertan történetéről, az ószövetség és a káté jelentőségéről, a bibliai történetek tanításának előfeltételeiről, a mai vallás- pedagógiai irányokról stb. Szerző a legjobb német források (Niebergall, Eberhard, Kabisch, Matthes stb.) alapján dolgozott, a legmodernebb valláspedagógiai törekvéseket ismerteti, de azért nem pusztán tolmá- csolója forrásainak, hanem mindig megtartja önálló ítéletét, melyet azonban olykor az ifjúságot jellemző kissé túl önérzetes hangon fejez ki. Látjuk, hogy behatóan foglalkozott az ide vágó kérdésekkel és mindegyikre nézve igyekezett határozott állást foglalni. Aki tehát könyvét elolvassa, nemcsak becses útmutatásokat kap a bibliai történetek kérdésének a módszerére nézve, hanem pompás tájékoztatót is a mai valláspedagógia, vagyis a vallástanítás módszertana terén felmerülő problémák tekintetében, sőt a gyakorlati teológia akárhány speciális kérdésére is világosság esik. Mindezt hálával fogadjuk, bár szerkezeti szempontból véve azt lehetne mondani, hogy túlságos nagy feneket kerített tkpi témájának. Jóllehet itt-ott pl. a kátétanítását illetőleg nem értünk egyet a szerzővel, de azért tiszteletben tartjuk mindig kellőképen megokolt véleményét. Munkájának egyik jó oldala alapossága és megbízhatósága is, egy pár kevésbbé szabatos állítás (pl. hogy a Herbart 5 fokozatáról beszél, holott Herbart csak négyet vett föl, csak követői (Ziller, Rein) toldották meg az ötödikkel; vagy hogy Herbart pedagógiája rokonságot tűntet fel a hégeli filozófiával stb.) nem von le érdeméből semmit. A műve végén közölt próbaleckékből is sokan okulhatnak, bár az is bizonyos, hogy mások viszont máskép dolgoznák fel az egyes tárgyakat. Hogy pl. Jób története az Isten iránti szeretet példáját állítja elénk, csak egy szempont; felsőbb fokon itt nézetünk szerint kikerülhetetlen a teodicea problémájának a fölvetése. — Gaudy nagy szorgalommal, körültekintéssel és hozzáértéssel készült munkáját melegen ajánljuk összes (nemcsak vallástanár !) kartársaink figyelmébe. Sz. Ö.
