Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 5. szám - S.: Megfigyelések a német közoktatásügy terén

194

amint azt a Leipzigban és Dresdenben tett kirándulás után és a hallottakból megítélhettem. Nagyon tanulságos egy hét volt, amit a minap Szászországban töltöttem. Bár megnéztük Leipzigban a „Taubstum- menanstalt“-ot, a tanítóképzés „Päd. Seminár“-ját, egy „Tagesheim für berufliche Erziehung“ és Wundt „Psychologisches Institut“-jának gyer- mekpsychologiai részét, — ütünk mégis elsősorban az „új iskola“ jegyében folyt le, az elemitől kezdve a középiskoláig. Mindkét városban bőséges alkalom nyílt az új tanítási mód tanulmányozására. Dresden mellett egy erdőben van egy egészen új iskola: „Oberrealschule mit Realgymnasium“, melyet 1926-ban nyitottak meg. 240 növendék van benn lakáson, koszton, tanításon és nevelésen. Minden 21 gyermek mellett van egy tanár, kinek lakása csekély 6—7 szobából áll. A növendékek nagyobbára szegénysorsúak és így teljesen ingyenesek. A telep egyszerű, de praktikus és impozáns, a methodus újszerű, de túlzás nélküli, a tudás elsőrendű, a tanulóifjúság oly műveltlelkű, hogy köztük az iskolában szalonban képzeli magát az ember. Beh szívesen lemásolnám, vagy átmagyarosítanám ezt az intézetet Debrecenbe a cserei, vagy guti erdőbe! Ilyenről álmodni sem mertem. Csak egy baj van: ez sem foglalkozik vallástanítással és vallásos neveléssel, mint a legtöbb porosz és szász iskola. Ez az új aerának a következménye. Sajnos, a protestantizmus hanyatlása és a katholicizmus térfoglalása is mindenütt tapasztalható. Amott rombol a szocializmus és kommunizmus, emitt épít a vasszígorúságú egyházfegyelem.

Mint az itt említett iskolánál, általában mindenütt mindent kettős szempontból igyekszem nézni: német és magyar szemmel. Mikor elindultam hazulról, csak halvány gondolatok lebegtek előttem. Célom sem állott teljes bizonyosságban. Azt tudtam, hogy milyen irányban indulok el, de hogy ilyen útvesztőbe és ilyen óriási területre jutok, nem is sejtettem. Azt hittem, olyan egyszerű a német közoktatásügy is, mint a magyar s ha a Berlinét megismerem, világos fogalmam lesz az egész német iskolázásról. Tévedtem. Az általános áttekintéshez és alapos megismeréshez az kellene, hogy minden államban eltöltsek bizonyos időt, mert a közvetlen tapasztalás sokkal többet ér, mint a tájékoztató könyvek . .. Meg szeretném találni a német iskolákban mindazt, amivel előbbre lehetne vinni a magyar nevelésügyet, de lerázva róluk mindent, ami a magyar jellemnek, jelennek és jövőnek káros. Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy egy „magyar világnézeti nevelés" javára sokat fel lehet használni abból, amit a nemzetközi törekvések valósítottak meg. Szentül hiszem, hogy az ilyen neveléssel állunk vagy veszünk. Más út nincs. Köröttünk mindenütt a legerősebb nemzeti törekvés szolgálatában áll az iskola. Megölhetik ítt-ott a nemzeti érzést, de a gazdasági érdekek harcában nem lesz béke soha. Azé a nemzeté a boldogabb jövendő, melynek sikerül a gazdasági ellentéteket az egyes társadalmi rétegek között enyhíteni s emellett a nemzeti érzés és összetartozás gondolatát erősíteni. Reánk alkalmazva, mondjuk a régi szóval, hogy demokratikus Magyarországot kell megteremteni az új magyar nevelésnek. Nézetem szerint ilyenné tisztul meg minden mai szélsőséges politikai törekvés. A visszahatás tünetei mindenütt megvannak,