Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Megjegyzések
151 és nyelvtanítás szempontja nem tartható fenn változatlanul“, írja a rendelet. Egyes elavult alakokat épen nem kell az alsó osztályokban tanítani s amelyeket mégis tanítani kell, nem gyakorlati használat céljából kell őket tanítani, s mint ódonnevűeket, külön kell tartani. S addig is, mig az Akadémia állást foglal pl. az ikes igék, az atik, étik végű igék avuló alakjai tárgyában, az iskolákra nézve a következőket rendeli el a miniszter. 1. Csak az élőbeszédben szokásos alakokat kell tanítani. A többféle múlt közül csak a t—s múltat. A többieket csak megértés szempontjából kell ismertetni s csak előfordulások esetén, főleg, amelyek a közelmúlt íróinál járatosak. (Az elbeszélő múlt már az I. osztályban összeállítandó, mint véges elbeszélő múlt. A járok vala s jártam vala ismertetése mellőzendő e két alsó osztályban.) Ha a latin igeragozást tanítja az ember, ezeket nem nélkülözheti. Ha a rendelet utasítását követjük (az alakok sorát műszóval elemezni nem kell), akkor nehézség fog előállani a latin nyelvtan tanításánál. Ezt maga is érzi a rendelet, mikor a latin s német nyelv tanítására céloz. De még igy is hangsúlyozza, hogy elneveznie nem kell s paradigma- szerűleg tanítani sem. Csak a Ill-ikban engedi meg ezek rendszerezését, de csak röviden kell itt is velük foglalkozni. Az adtam legyen, adandók alakok mellőzhetők, az adandó nem, mert sűrűn szerepel. Az avulni kezdő, de el nem avult „adnom, adnod, adnia“ stb. alakot a tanulók gyakorlatilag is használhatják. (Mi azt mondjuk, a kell mellett „hasz- nálniok keli.“) Az ikes igeragozásban az ingadozó alakoknál türelemmel kel! lennünk az ingadozásokra. A „ván, vén“ a közbeszédben kiveszett, de az irodalmi nyelvben élőnek számit, tehát tanitható. A lön, tön mellőzendő. A kűzdtenek, elhulltanak alakokat csak alkalmilag kell megértetni. Fő tenorja a rendeletnek, hogy az iskolának nem lehet feladata az, hogy a nyelvkincs szegényedését előmozdítsa. Ez helyes megállapítás. Az újabb nyelvtanok (pl. a Simonyi II. o. legújabb kiadása) lényegesen rövidebbek az előbbieknél. Bizony sok költemény, sőt a Szentírás is tartalmaz avult alakot. Éppen e szempontból várjuk, hogy az Akadémia minél előbb állást foglaljon (a nyelvtanokat így kell szerkeszteni) e kérdésben s főleg a hivatalos nyelv javuljon, s a rendeletek olvasói ne terheltessenek meg ez avult alakokkal. Gulyás József. 4. Kossuth-nap címmel ajánl egy napot, márc. 15-ét, a nemzeti ünnepek sorába való beiktatásra e folyóirat általános tiszteletnek örvendő főszerkesztője. Véleményem szerint a márc. 15. más címen nemzeti ünnep. A nap története Petőfi, Jókai, Vasvári nevéhez fűződik. Éppúgy nem tudna nemzeti ünnepként a Kossuth nevéhez fűződni, mint ápr. 11, nem lett nemzeti ünnep. Amiket márc. 15. valóra váltott, igaz, hogy azok magvát Kossuth vetette el márc. 3-i beszédjében, viszont ő is az Eötvös passiós gondolatainak megérlelésére volt hivatva (felelős kormány, képviseleti országgyűlés stb.). Márc. 14-én a főrendiház is elfogadta e javaslatokat s a pozsonyi országgyűlés végzését 15-én 72
