Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Megjegyzések
152 tagú küldöttség vitte Bécsbe. — Márc. 15-nek tehát raárc. 3-a volt az alapja, de márc. 15. egészen külön egyedként él a nemzet tudatában. Kossuth-nap szerintem márc. 3., márc. 20., vágyjál. 11. lehetne. Petőfi is a Márciusi ifjak c. költeményében a maga, ill. az ifjak számára foglalja le e napot: „Kik nem voltak a csatán, a Diadalhoz jöttének, S el- szedék a koszorúkat, Mert a szóhoz értenek!" A cikk által hangsúlyozott gyáva lemondás rosszalása júl. 11-et javasolja dátumul. A helyzet ma is azonos, mint 1848. júl. 11-én. Ma éppúgy ellenünk vannak a nemzetiségek, mint akkor. Ausztria éppúgy ellenünk tör, mint akkor. Idegen hatalmak éppúgy nem törődnek velünk, mint akkor. Júl. 11-e lehet csak a Kossuth-nap. Az iskolák azonban ekkor szünetelnek, tehát a márc. 3-ánál kellene megmaradni. Ez lehetne a nemzeti zászló meg- tisztelésének napja is. Gulyás József. 5. A vizsgálatok szigorítása. Említettük, hogy a középiskolai magánvizsgálatok után a latin érettségi szigorítását célozza egy miniszteri intézkedés. Az Orsz. Középisk. Tanáregy. Közlöny 276. lapja meg is mondja nyíltan, hogy nagy kultúrális érdek fűződik hozzá, hogy a kikerült ifjak teljes mértékben megérdemeljék a bizonyítványt. Elárulja azt is, hogy a képesítő vizsgálatok tapasztalatának felhasználásával fogják az egész érettségi vizsgát újból (az új tantervnek megfelelőleg) szabályozni. — Most újabb szigorító intézkedés hírét hozzák a lapok. A polgáriiskolai magánvizsgálatokat szabályozza újra a miniszter. A rendes korú növendékek csak akkor lehetnek magántanulók, ha lakóhelyükön nincs polgári. A túlkorúak a legközelebbi megyei iskolában jelentkezhetnek vizsgára, mely év végén (vagy karácsony körül) lehet s rá engedélyt a tanfelügyelő adhat. Az írásbeli két délelőttöt foglal le; a szóbelit 4—5 leány vagy 3—4 fiú teheti le egy délelőtt. Javítani csak 6 hó múlva lehet, teljes bizottság előtt. Gulyás József. 6. „Állami felekezeti oktatás“ címen vezércikkben szól hozzá a „Népszava" március 29-én a közoktatásügyi költségvetéshez. Nem arról akarunk szólni, hogy kifogásolja azt a nagy támogatást (t. i. cikkíró szerint nagy), melyben a felekezetek részesülnek, úgy, hogy szerinte „felekezeti oktatás folyik állami pénzen." Mondom, e kifogáson nem csodálkozunk, ismerve a lap irányát — itt csak megemlítjük, hogy igenis vannak sokan, kik többet is kívánnának az államtól főleg evangélikus iskoláink támogatására. Viszont csak helyeselhetjük a miniszter itt kifogásolt elvét, mely szerint „az összeomlás után egyáltalában nem vagyunk többé tekintettel az iskolák jellegére", csak lenne ez elvből valóság! Nem hagyhatjuk azonban megjegyzés nélkül a visszatérő refrént : „a felekezeti oktatás . . . minden tekintetben nagy, csak éppen a pedagógiai eredményeiben megy egyre jobban vissza", „pedagógiai eredményeiben annyira az utolsó helyen álló felekezeti oktatás szelleme és valósága." Bár — úgy látszik — a megjegyzés egyelőre a népiskolákra vonatkozik, ilyen általánosító kijelentést vissza kell utasítanunk — az igazság nevében. Összehasonlítani nem akarunk, de elismert tényt hamisít meg a névtelen elmélkedő, mikor nem látja az emelkedő e
