Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Megjegyzések
149 Megjegyzések. 1. A tanárok panaszai mind sűrűbben foglalkoztatják az Országos Tanáregyesület elnökségét, — jelenti a főtitkár a Tanáregyesületi Közlöny márciusi számában. Az elnökség nem kíván kitérni a közgyűlés összehívása elől és összehívja április hóban a rendkívüli közgyűlést az alapszabályok módosítása végett s ez alkalommal módunk lesz anyagi ügyeink tárgyalására is — mondja ugyancsak a főtitkár. Mi azt szeret- nők, ha az elnökség nemcsak az alapszabálymódositást tűzné ki a rend- kivüli közgyűlés tárgyául, nemcsak módot adna a rendkívüli közgyűlésen az anyagi ügyek megbeszélésére, hanem ha anyagi ügyeink tárgyalását tenné a rendkívüli közgyűlés legfőbb tárgyává. Az iskola lelke a tanár. Ha a tanár lelke nem nyugodt, megelégedett : nem lehet nyugodt, a nagy célt zavartalanul szolgáló, az iskola lelki élete sem. Már pedig a mai tanári fizetések nem biztosítanak nyugodt megélhetést, nem biztosítanak az iskola ideális céljainak ideális szolgálatára feltétlenül szükséges lelki nyugalmat a tanárságnak. A középiskolai tanárság megfelelő anyagi ellátása tehát sürgős, elsőrangú államérdek. Nem kívánunk mi lehetetlent, nem állunk elő túlzott követelésekkel. A szerénység, a kevéssel beérés szép erényét szinte túlzott mértékben gyakoroltuk mindenkor, múltban és jelenben egyaránt. De annyira túl- szerények, olyan együgyüek mégsem lehetünk, hogy természetesnek tekintsük, hogy megnyugvással fogadjuk azt, hogy például a kezdő bíró fizetése, a legújabban kapott képesítési pótlékkal együtt, épen három fizetési osztállyal haladja meg a kezdő tanár fizetését, holott még 1914 15- ben az első folyamodású bírákéval egyenlő volt a középiskolai tanárok fizetése. Ha a középiskolai tanárság belenyugodnék ebbe a helyzetbe, nem a tanárság erényét gyakorolná, de bűnt követne el a kultúra ellen : lebecsülné a saját munkája értékét, lebecsülné a középiskola fontos szerepét a nemzet életében. Ezt már igazán nem tehetjük meg. Követelje hát rendkívüli közgyűlésünk a tanári korpótlékok visszaállítását, követelje a tanárok anyagi ellátásának az első folyamodású bírákéval egyenlővé tételét. Ezt a követelést a magyar kultúra érdeke, a nemzet érdeke parancsolja ránk. Borsos Károly. 2. A tanárok társadalmi helyzete. F. évi február hó 4-én, a Magyar Tud. Akadémia ülésén, rendes tagsági székfoglalóját tartotta Pintér Jenő Váczy Jánosról, aki egész életét a magyar kultúra szolgálatára szentelte. Kiváló munkát végzett, mint középiskolai tanár, hervadhatatlan érdemeket szerzett irodalomtörténeti munkásságával, valósággal megőrölte életét az önfeláldozó munka s érdemeinek elismerése az volt, hogy mint szerényen díjazott középiskolai tanár roskadt össze 59 éves korában, közvetlenül nyugdíjazása előtt; nem kapott különleges nagy munkájáért se címet, se kitüntetést, se magasabb fizetést. Egyedül csak
