Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 4. szám - Dr. Mezey Károly: Szuggesztió a nevelés szolgálatában
138 Mert mi is a szuggesztiók nyújtásának menete? A szuggeráló az ő jól asszociált, jól koordinált, logikus, egy gondolat felé koncentrált, erővel teljes agytevékenységével szemben áll a szuggerált egyénnel, akinek agya a gyengeség, a disszociáció állapotában van, akinek figyelme teljesen a szuggerált képzet felé fordul, a tudat mezeje beszűkül, mérlegelő és kritizáló képzetek nem merülnek fel nála s a szuggerált egyén elfogadja és magáévá teszi a szuggesztiót. Midőn valakit argumentumokkal, helyes következtetésekkel, észokokkal győzök meg valamiről: azt nem tartom szuggesztiónak, de ha kihasználom az illető egyén agyának ú, n. disszociált állapotát és gátló agyhatások kikapcsolásával létesítek benne képzeteket: akkor szuggesz- tióról beszélek. Régi pedagógiai követelmény, hogy csak az lehet jó tanár, akinek az élete, cselekedetei példaképen szolgálhatnak a tanulóknak; a tanárnak kész erkölcsi jellemet kell felmutatni s annak példaként kell ragyogni a tanuló előtt. A példa vonzó erejét onnan veszi, hogy akarati tevékenység volt szükséges a létrejöttéhez. Az akarati tevékenységhez pedig lelki erőteljesség kell, ez jól rendezett lelki dynamikát tételez fel, ami sugalló erővel bír és utánzásra késztet. De nemcsak a jó példának van meg a szuggesztív hatása, hanem a rossznak is, sőt a rossz példa még inkább sugalja a gyermeket, mert a jót követni nehéz, ahhoz lemondás, lelki erő kell, a rossz követése könnyű, a rossz a gyermeknek pillanatnyi örömet okoz, a rosszat köny- nyebb neki követni. A rossz társaságnak szuggesztív hatása annyira közismert, hogy közmondások szólnak róla. A rossz társaság szuggesztív hatásának magyarázata abban rejlik, hogy a gyermek, akinek az ítélete nem áll még teljesen az értelem szolgálatában és akinél az ítéletalkotás körül könnyen érvényesülhetnek még idegen hatások, hajlandó cselekedeteiben és azok megítéléseiben a mások téves, esetleg az erkölcsi kategorikus imperativussal ellentétben álló szuggesztióit érvényesülni engedni. Nevelésnél igyekszünk a gyermeket a rossz társaságtól, általában mindattól távol tartani, amiről azt gondoljuk, hogy a gyermekre rossz hatással van. Másrészről pedig gondoskodunk arról, hogy lehetőleg igen erős szuggesztív hatásokkal leküzdjük a rossznak mégis csak jelentkező szuggesztióit. Hogy sikeres legyen a nevelő munka, gondoskodni kell arról, hogy annyi oldalról, oly sokszor és olyan viharos erővel hassanak a gyermek lelkére a jó és nemes szuggesztióí, hogy könnyen kiszoríthassák a tudatból a hajlam következtében fellépő autó- és a rossz példából sarjadzó hetero-szuggesztiókat! Minél erősebb a nevelőben az az autószuggesztio, hogy ő erre képes, hogy ő erre elhivatott, minél jobban sikerül lelki aktivitását megtartani és minél jobban sikerül neki egy intenzív, erőteljes lelki életre berendezkedni: annál inkább erőteljes, nagyobb hatással tud lenni a neveltjeire, annál hatékonyabban tudja beléjük szuggerálni a Jó, a Nemes és a Szép iránti vágyat és azok megvalósítására való törekvést, annál tökéletesebb erkölcsi jellemet tud bennük kiképezni. Gyakorlatilag már Quintilianus felismerte azt, hogy a közös, az
