Protestáns Tanügyi Szemle, 1929

1929 / 3. szám - Külföldi lapszemle

124

getését tartalmazó megnyitókat, valamint a mindenre kiterjedő évi jelentéseket, amelyek nemcsak a jelen nemzedék előtt tárják fel az ev. egyházban évről-évre folyó szorgos és haladó munkát, hanem a jövendő történetírójára nézve is elsőrendő kútforrás értékével fognak birni. Idei megnyitójában a fenkölt lelkű, széles látókörű, de egyben praktikus érzékű felügyelő a lélekmentésről, a misszióról szólt és kifejtette, hogy mit tett az ev. egyház eddig e téren (egyet, nyugdíjintézet, Teol. otthona és Luther-otthon, árvaügy) és mi a jövő feladata: ev. kórház, menedékház, hoszpic, szegényotthon stb. Valóban szerencsésnek mondhatja magát az ev. egyház, hogy ily vezér halad az élén ! A megnyitónak csak egyetlen passzusa az, melyben legnagyobb sajnálatunkra nem érthetünk egyet, bármennyire szeretnők, illusztris, hivatott egyházvezérünkkel és ez, midőn a szolidaritás, a kölcsönös szeretet meglétét állapítja meg egyházunkban: „az összetartás oly mértékben jut körünkben kifejezésre — úgymond — hogy példakép emlegetik mások." Mi azt hisszük, hogy felügyelőnk nemes optimizmusából fakadó eme meggyőződését mintegy belénk akarja szuggerálni, hogy valóra váljék, mert egyelőre — legalább mi úgy látjuk — csak rész szerint van meg! Hiszen maga megemlíti kimerítő és minden dicséreten felül álló évi jelentésében azt a jelenséget, „hogy a kormány egy és ugyanabban a nagy elvi vagy kisebb gyakorlati kérdésben ev. egyházi részről különböző, sokszor egymással teljesen ellentmondó állásfoglalásokkal találkozikNos, mi ebben is a szolidaritás hiányát, a partikularizmus és a közérdek rovására túltengő individualizmus érvényesülését látjuk! Egyébként csak a legteljesebb elismeréssel adózhatunk mind a megnyitónak, mind a jelentésnek. Nagy örömünkre szolgál az is, hogy immár negyedízben mindig jobban bővülő jelentést találunk a jegyzőkönyv végén az ev. iskolák állapotáról Szi- gethy L. tanügyi előadó hivatott tollából. Sz. O.

Külföldi lapszemle.

Zeitshrift für pädagogische Psychologie, experimentelle Pädagogik und jugendkundliche Forschung. 1928. évf. 4—7. sz.

Wolff A. Környezettípusok címen a pedagógia szempontjából foglalkozik a környezet hatásának kérdésével. Kerschensteiner, Pestalozzi, Herbart, Wundt és Meumann elméletének ismertetése után megállapítja, hogy az embernek nemcsak fejlődési fokát, hanem lelki életének tartalmát is a környezet határozza meg. A környezet elemeinek kutatása a nevelés szempontjából több odaadást igényel az eddiginél. 3 főtipust vesz fel vizsgálódása tárgyául és ezeket jellemzi. Első a munkásgyermek környezete. Jellemzi a rútság, természet hiánya, uralkodó a haszon gondolata, lakásínség, hontalanság, lélektelen munka, az éj sötét hatalmai, a mohó élvezet embereit alakítják ki a munkásból, akiben hiányzik mindenféle állandóság: nincs állandó lakása, ruházata, víselete, szokása stb., ezért nemzetközi, az egyéniség el van nyomva, lakása szegényes,