Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Külföldi lapszemle
125 ízléstelen, egészségtelen, erkölcstelen életre alkalmat adó bérkaszárnya, házaséletében az önzés uralkodik, veszekedés, a gyermekkel nem törődnek, nincs is rá módjuk, a gyermek tápláléka hiányos, alvása nem nyugodt, iskolai nevelését nem támogatja gondos családi nevelés. Pénzkeresés és élvezethajszolás van előtte. Átmenet nélkül kerül az iskolából a gyárba. Független lesz anyagilag is a családtól, a lány számára kezdődik a flört, fiúknak a kocsma. A munka nemesítő hatását nem élvezi, a szépet nem ismeri. Kevés köztük eszesebb, vezető szerepre törő, a többség passzív, nagy része pathologikus. A szakmunkás később jut önállósághoz, többet tanul, ezért gazdagabb a lelki élete. — Másik típus a falusi parasztgyermek környezete. Jellemző az állandóság környezetében, foglalkozásában, szokásaiban, lakóhelyében, ezért bizalmatlan idegennel és minden újjal szemben, maradi, csupa egészség. Rövid gyermekkor. Példán tanulja apja mesterségét. Korai józanság élete. Nehézkes. Fejlődése lassú. Képzeletvilágát a természet alkotja. Idegen számára örökre a gyári munkás lelke. Erkölcsében a szokás irányadó. Keveset olvas, a művészet iránt nem érdeklődik. Látköre szűk. Csak a gazdálkodás érdekli. Vallásossága hagyományos. — Harmadik a polgári család környezete. Itt az anya neveli a gyermeket, az apa kifelé képviseli a családot és keres. Igazi családi életről nem lehet beszélni. A városi környezet jellemzi a gyermek képzetvilágát. Minél kisebb a város, annál nagyobb befolyással van a gyermekre. Környezete világ- szemléletét a gazdasági, kereskedelmi alapvonás jellemzi. Inkább a kereskedő—vállalkozó osztályét, mint a hivatalnokokét. A hagyomány iránt kisebb az érzéke, mint a parasztságnál. Magasabb ideáljai nincsenek. De a nevelésben a szülők saját nevelésük hiányait is meg akarják adni a gyermeknek. Csakhogy keveset foglalkozhatnak a gyermekkel. Iskolai tanulmányában magára hagyják, Ha jól tanul, nagy szabadsághoz jut, ha rosszul, kiveszik az iskolából. Külön jellemzi a hivatalnokosztály szellemiségét és igénytelenségében, kötelességtudásában, törekvésében nagy nemzeti értékeket lát. A felsőbb osztályok gyermekeinek van leghosszabb ifjúsága, legkedvezőbb környezete. Beckmann a tanulók tehetségvizsgálatánál az iskolai fogalmazvány alkalmazhatóságát vizsgálta meg és úgy találta, hogy a fogalmazvány értéke meglehetősen jellemző a tanuló lelki fejlettségére. Az egyes szófajok használatából pedig szinte objektiv bizonyosságé következtetést lehet vonni a nyelvi fejlettség fokára. Lohhauer H. arról értekezik, hogy 11 —14 éves gyermekeknek milyen képzeteik vannak mások lelki életéről. Mozgalmas kép személyeiről adott fel kérdéseket gyermekeknek. Azt találta, hogy negyedrészük a lelki folyamatokat, mint a szereplők gondolatait, másik negyedrész, mint a szereplők érzelmeit adta elő; a többi vegyesen. Akarati elemről szó sem volt. Legjobban megragadta a figyelmet a leginkább cselekvő személy és pedig természetesen ezek közül az, akinek cselekvése a gyermek egyéni életéből ismert. Menzer P. a tekintély és szabadság elvéről értekezik. A tekintélynek 3 faját veszi fel: a vezető, hivatali felettes és az érték tekintélyét. Az utolsó már teljesen a szabadság birodalmába tartozik. Erre kell nevelni a tekintély alacsonyabb formáival.
