Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Hazai és külföldi irodalom
lit helyét a köznevelésben, fogalmát, kialakulását. Rámutat a szerző (ki a kisdedóvástól, elemi s polgári, középiskola, főiskolán át az egyetemig minden fajta iskolában vagy maga működött mint pedagógus, vagy szoros viszonyban volt vele) az iskolai nevelés akadályaira, de egyúttal feladatára is pár szóval Az iskola külső szervezetével ismertet meg, megkülönböztetvén általában művelő iskolákat (amit „általános műveltségre“ nevelőnek neveztek régen helytelenül s még ma így is emlegetnek), szakiskolákat és gyógyítva nevelő intézeteket. Az első fajba tartoznak az elemi, középfokú és főiskolák, melyek a másik kettővel is szoros viszonyban kell hogy legyenek. Hallunk itt még az iskola fenntartóiról. „A belső szervezet" fejezete a felügyelet, igazgatás, tanító- testület, iskola és család viszonya, iskolai munka szervezetéről klasz- szikusan tömör s megszívlelendő szókat mond. A harmadik s legterjedelmesebb rész a munka gondolkodásra leginkább késztető tagja; címe: Az iskolai nevelés. (181—324. 1.) Az iskolai munkának: tanító és tanuló munkájának egyensúlyban és egységben kell állnia. Első szakasza az iskolai munka személyi tényezőiről szól: ezek a tanító, kinek hivatása, személyisége, tanulmányai érdekesen domborodnak ki olvasás közben; ugyanilyen plasztikus képet rajzol ezután a növendékekről, ezek egyéniségéről, lelki és testi állapotáról, iskolai s iskolán kívüli életéről. Főleg kiemeli az iskolai osztálynak, e kis társadalomnak fontosságát, az osztály egyéniségét. Második szakasza az iskolai nevelés ágait mutatja be. Ilyen az egészséges életre nevelés, a testnevelés — s itt is megtaláljuk a gondozás, tanítás, gyakorlás hármas szempontját. Ilyen az önállóságra való nevelés (értelmi nevelés): ennek közvetlen feladatait a tanításterv körvonalazza, de az anyag megfelelő kiválasztása, rendezése, tanmenete, a módszer, a tanár egyéniségének s ennek révén az iskola egyéniségének munkája. Protestáns iskoláink mindig egyéniségek voltak, azok kell, hogy a jövőben is maradjanak minden állami tanterv mellett is. A gondozás az oktatás külső körülményeiben: iskola, terem stb. látszik meg, belsőkben mint a tanítás hangulata; a gyakorlás, a szemléltetés, a gondolkodtatás (Arbeitschule!), ismeretek ügyes felhasználása módjában, végül a példa, a tanító személyes jelenségében. Ilyen a nemes érzületre való nevelés (erkölcsi), mely gondoskodik a kedély, ízlés, képzelet feltételeiről: a tanítás példája, vallástanítás, oktatás gyakorol itt hatást; végül az iskolai közösség, fegyelem, feladatok, önmunka, a magaviseletre, testi életre egyaránt mély benyomást hagy. A nevelés felsorolt három ágának kölcsönös hatást kell egymásra gyakorolnia. Gyakorlati értékű a mü befejező fejezete: „A magyar nevelés mai feladatai“ (325—328. I), melyben előbbi műveinek eszméi alapján kimondja a szerző, hogy a közösség tudatának kifejtése, az erkölcsi akadályok eltüntetése az iskola feladata. Az igazi egészséggondozás erősít testben; „az önállóságra nevelésben a nemzeti tudatosságnak ez a korszak különös jelentőséget ad“. A mai helyzetből kell kiindulnia a nevelésnek, de a nemzeti önismeretről sem szabad megfeledkezni: gazdasági és társadalmi kérdések komoly tárgyalása elől nem szabad kitérni. Végül a jólelkü, nemes pedagógus befejező szavai nemes érzületet ki-