Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 1. szám - S. Szabó József: Szemlénk fenntartása és fejlesztése érdekében
2 szólások a minimumra redukálódnak, amit talán nem a tanárok érdektelenségének tulajdoníthatunk, — ez szomorú volna, — mint inkább annak a létért való, nehéz küzdelemnek, amely idejüket és erejüket lefoglalja. Ezzel mentem azt is, hogy Szemlénk érdemes Írógárdája a protestáns tanárság nagy számához képest, aránytalanul csekélyre korlátolódik. Ezt a fentebb említett bizottság már küzelebbi gyűlésén szóvá tette. De az egyéni, belső indíték kevés emberben van meg; a szerkesztőknek legtöbbször maguknak kell kilincselniük a cikkek és tanulmányok érdekében. Jó volna, ha segítségükre sietnének buzdításukkal azok, akik hatást tudnak gyakorolni a tanárságra. Hiszen annyi ész, tudás és tapasztalat birtokában vannak protestáns közép- és felső iskoláink tanárai, hogy nem egy havonként megjelenő, korlátolt terjedelmű tanügyi Szemlét, hanem tizet is el tudnánk látni értekezésekkel s egyéb közleményekkel, ha a bibliai „hegyes ösztön“ késztetné őket. Ennyit a Szemle szellemi részéről. Nehezebb, de szükségesebb az anyagi kérdéseket érinteni. Azt örömmel látjuk, hogy a Szemle szellemi és anyagi ügyeit tárgyaló bizottság intentiójához képest folyóiratunk külső kiállítása és terjedelme szép haladást vett s ma már valóban dicsekedve mutathatunk reá. A szerkesztők itt is erőteljesen vitték keresztül a fejlesztési programmot. Ez azonban a Szemle kiadásainak a növekedésével járt. Az ág. evangélikus iskolák megtalálták a módját, hogy a quóta- szerinti költségfedezetről kellőképen gondoskodjanak. Mi reformátusok ehhez a módhoz eddig vonakodtunk hozzányúlni s azt hittük, hogy az egyes intézetek igazgatóságai nem nagy összegű évi járadékával, a református tanár- egyesület központi igazgatósága pedig az egyesületi pénztár állásához mért segélyével biztosíthatjuk a költségek reánk eső mennyiségét. Eddig fájdalmasan csalódtunk. Csalódtunk az egyes intézetek járulékaiban. Az 1926—27. évben 28 tanintézetünk közül 7 járult a fenntartási költségekhez 480 P értékben. A kiadás 800 P volt, az egyesület pénztára tehát 320 P-vel pótolta. Az 1927—28. évben 21 iskola 1190 P 90 fillérrel járult a költségek fedezéséhez. A ránk eső költség pedig volt 2818'06 P, ennélfogva az egyesület pénztárára már 1627 P 16 fillér pótlék nehezedett. Az 1928—29. évben eddig csupán 10 iskola járulta költségekhez 528 P értékben, holott a ránk eső rész meghaladja a 3000 pengőt. Ily körülmények között az egyesület nem képes a hiányzó költségeket fedezni. Még ha minden református intézet évi 80—80 pengővel járulna is a költségekhez, az egyesület pénztárára még akkor is legalább 1000 P esnék, ami Így is jókora ieher lenne, tekintve, hogy egyesületünk még külön évkönyvet is ad ki. Mielőtt más radikálisabb eszközhöz fordulnánk, hogy Szemlénket legalább jelenlegi terjedelmében fenntarthassuk, amit azt hiszem, mindenki szívből óhajt, kérem, amit egyesületünk is kért már több Ízben, tegyenek meg az igazgatók és a tanári karok minden lehetőt arra nézve, hogy vagy a fenntartótestület útján, vagy az igazgatóság kézi pénztárából biztosíttassék minden iskola részéről a Szemle részére legalább évi 80 P hozzájárulás és az idejében be is fizettessék. Csak akarni kell és a módot erre meglehet találni. De mikor azt tapasztaljuk,
