Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Dr. Bessenyei Lajos: Református középiskolai tanterv
92 Református középiskolai tanterv. Minden vitán felül áll, hogy szükség van református középiskolai tantervre is. Gyakorlati értéke ugyan nem sok volna, ha elkészülne, mert hiszen minden középiskolánk — Debrecen kivételével — az állami tantervet tanítja a háború előtt megkötött állami szerződések értelmében, de még egy iskola kedvéért és hasznára is érdemes volna az új állami tanterv nyomán egy új református tan tér vet is csinálni. Legalább Debrecen e szerint taníthatna. Azonkívül még azt a kérdést is fel lehetne az állammal szemben vetni, vájjon jogosan kívánja-e az elértéktelenedett, nevetségesen csekélyre zsugorodott állami segítség fejében az állami tanterv alkalmazását? Nem a tanári fizetéskiegészítésekről beszélek, amik más lapra tartoznak, hanem a régi szerződéseken alapuló, de ma már teljesen devalválódott évi segélyösszegekről. Az ORTE központi igazgatósága épen ezen szempontoktól vezettetve kérte is meg a tavalyi közgyűlés határozatába 1 az egyetemes kon- ventet egy új református középiskolai tanterv elkészíttetésére. Az egyetemes konvent helyt adván a kérelemnek, az ORTE-t bízta meg az új református középiskolai tanterv elkészítésével és hozzá leendő felterjesztésével. (Megolvasható ez az 1928. év tavaszán tartott konventi ülések jegyzőkönyvének 174. számában.) Ez alapon az ORTE központi igazgatósága 1928. november havában tartott gyűlésén egy szükebb bizottságot küldött ki az én elnökletem alatt, hogy az új református középiskolai tantervre vonatkozólag javaslatot dolgozzunk ki, illetőleg magát az új református tantervet megszerkesszük. Mindezeket pedig azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy bárki megállapíthassa: igenis megindultak egy új református középiskolai tantervre az előkészítő munkálatok és nem helyes az az állítás, hogy „az új tanterv kiadása óta semmi nyomát nem látjuk az új konventi tanterv megszerkesztésére irányuló törekvéseknek.“ (Prot. Tanügyi Szemle, 1929. 43. lap.) Ellenkezőleg, legfelső tanügyi hatóságunk, a konvent, elvileg döntött e kérdésben: szükségesnek ítélte az új református középiskolai tantervet. A többi már gyakorlati munka. De nem olyan sürgős és sietős. E tekintetben vigyázni kell. Miért? Az a cikk, amelyre most utaltam, Szemlénk februári számában két helyen is céloz arra, hogy „az állami tanterv úgy sem lesz hosszúéletű" és hogy ez a mostani állami tanterv csak „ideiglenes." Én a magam részéről, ha nem is vonok le egyszerre ilyen messzemenő következtetést, azt azonban szintén kénytelen vagyok hangoztatni, hogy a mostani állami tanterv legalább részleteiben már a közel jövőben is mehet át lényeges változtatásokon. Ezt a feltevést létre jövetelének körülményei szinte maguktól megindokolják. Országos tanári közvélemény kialakulása nélkül született meg és a három typus megteremtésével, valamint a görög nyelv nagymértékű visszaszorításával olyan új utakat törekedett a maga számára vágni, amelyeknek nehézségei, akadályai szükségszerű módosításokra szorítják. Már a megindulása is ilyen volt.
