Protestáns Tanügyi Szemle, 1929
1929 / 3. szám - Nagy Miklós: Az algebra tanításának bevezetése
87 val, hanem csak az, hogy a kitűzött tárgyat felhasználjuk a gyermeki lélek kifejlesztése, a nevelés érdekében. A mathematika sem cél, hanem eszköz és pedig nem a tudomány, hanem a nevelés célja érdekében. Ebből a téves felfogásból származik aztán az a veszedelem, hogy tanításunkban és tankönyveinkben nem a gyermek képességeinek a bontogatása, hanem a tudomány tárgyi követelményei kerülnek előtérbe, vagyis ahelyett, hogy a'z algebrával való foglalkoztatás közben szoktatnánk meg a tanulót a logikai gondolkozás formáira és ismertetnénk meg vele egy kristályos tudományos rendszer épületét, előre föltételezzük a logikai gondolkozás képességét. Csakis ebből a föltételezésből érthetjük meg azt, hogy tankönyveinkben és tanításunkban a legnagyobb precizitásra törekszünk, illetve a legaprólékosabb, már-már filozófiai jellegű bizonyítgatásokkal terheljük a tanuló lelkét, mintha attól félnénk, hogy a gyermek ujjal fog rámutatni az épület lazábban bevakolt tégláira. Pl. az alapműveletek törvényszerűségeinek mathematikai pontosságú bizonyítgatására, a negativ számok elméletének szinte filozófiai megalapozására stb. mindjárt a tanítás elején igazán semmi szükség nincs. Végre is a tankönyv nem a tudomány elemeinek tökéletes tisztázására, hanem a tökéletes tisztázás elemeinek a megismertetésére való. Ha ezzel a gondolattal tanítanánk az algebrát, talán le kellene mondani a teljességről, de jobban meg tudnánk közelíteni a célt. Bizonyítható ez azzal is, hogy mikor a III. osztály előtt tanítjuk az algebrát, akkor nem is gondolunk a tudomány elveinek teljes szigorúságú alkalmazására és könnyen sikerül a tanulókkal algebrai tudnivalókat megismertetni, — de mihelyt hivatalosan is algebra név alatt tanítunk, megfeledkezünk addig szerzett tapasztalatainkról. Mert az algebrát tulajdonképen nem a III. osztályban kezdjük tanítani. Megkezdjük azt már az elsőben. S aki meg nem kezdi, az a maga dolgát teszi nehézzé. S ekkor tényleg elő is áll a tanulók túlságos megterhelése. Az algebratanítás sikerének előfeltétele az, hogy az I. és II. osztályban készítsük elő és szoktassuk hozzá a tanulókat az algebrai gondolkodáshoz és eljárásokhoz. Három dologra kell különösen ügyelni. Ezek közül az első inkább csak a számtani anyag helyes tanítására vonatkozik és oda irányul, hogy a műveletek mechanikus bedressziro- zésa helyett sok gondot fordítsunk a szavakban megadott példák boncolására és ezáltal a logikai gondolkozás képességének fejlesztésére. Algebrai természetű a másik két követelmény : a grafikus ábrázolások és a képletek használata. A grafikus ábrázolás tanításánál sem a logikai alapokon, a számok ábrázolásán, kellene kezdeni. Találunk több olyan témakört, amely a gyermek érdeklődését megfogja s szemléletesebben vezet be a grafikus ábrázolás elemeibe, mint az elvont számábrázolás, igen jó eredményt értem el pl. a következő módon. Október végén vagy november elején, amikor a napi hőmérséklet elég nagy határok között ingadozik, mcgfigyeltettem a tanulókkal a hőmérő állását minden délelőtt
