Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 2. szám - Külföldi folyóiratok szemléje
8fi hanem csak akkor, amikor a gyerek tehenet lát. Ez mutatja meg, hogy az iskolai könyvnélkűlizések, a legtöbbször szélmalomharchoz hasonlítanak. Ez az oka annak is, hogy az iskolában a tanuló nehezen tanul meg egy verset, mig az utcán egyre-másra szedi a begyébe a kuplé- kat. Mertner az egyes szavakat értékeli, ahogy ő mondja, megállapítja a nyelv pénzrendszerét. A kulturnyelvek 80,000-nyi szókincséből alig néhány száz szónak van nagy értéke s az egyes ember alig használja a szókincs 10’’ c-ját. Kaedíng 11 millió szót vett vizsgálat alá s ezek közül csak 320-at talált magasértékünek, úgy hogy, ha valaki pl. németből ezt a 320 szót ismeri, minden olvasott szöveg 70’ói-jét megérti. Ezután rátér Mertner a saját módszerének ismertetésére. Németnyelvüek részére kiad egy 480 oldalas angol nyelvkönyvet, amelyből szerinte magánúton is meglehet a nyelvet tanulni. Könyve két hasábos; balról van az idegen szöveg, amelyben minden szó legalább 15-ször ismétlődik. Mind a tizenöt ismétlésnél megtaláljuk a számjelzést. Ennyi ismétlés után az illető szó Mertner szerint föltétlenül bevésődik. Ezután következő ismétléseknél a számjelzés már elmarad. A könyv közepén levő oldalon 350 szó közül már 280 számjelzés nélkül fordul elő. Természetesen főképen a magasértékü szavak fordulnak elő s kezdetben azok között is sok olyan, ami az anyanyelvben is megtalálható. Nagyobb részletek olvasása után következik a szövegben található és már begyakorolt nyelvtani szabályok összefoglalása. Az olvasmányok tárgykörei : az idegen nyelven megjelenő legjobb újságok válogatott cikkei, elbeszélések és novellák, vígjátékok és színművek. Mertner azt állítja, hogy módszerével két idegen nyelyet is könnyű egyszerre tanulni, mert éppen a változatosság hoz nagy szellemi frisseséget és jó eredményt. Wehner kritikája szerint Mertner elfelejti, hogy a tanuló nemcsak azt az egy idegen nyelvet tanulja, hanem egyéb tantárgyakat is s mig az idegen nyelv heti 4—6 óráig hat rá, a gátlások és egyéb hatások sokszorosan hosszabb ideig érvényesülnek. Nagy hibája Mertnernek, hogy szinte mindent a mechanikus emlékezetre alapit s az érdeklődést figyelmen kívül hagyja. Téved Mertner, amikor azt hiszi, hogy Írásjelekkel is meg lehet tanítani a kiejtést. A kiejtés csak hallás után tanulható meg. Lebecsüli Mertner a környezet hatását is. Pedig ezt az erős hatást csak úgy győzhetjük le, ha erősebb eszközöket is fel" használunk az idegen nyelv tanításánál, nemcsak a szöveg olvasását. Wehner ajánlja a tanár diktálása után való Írást, felolvasott szöveg értelmezését, tartalmi kivonatok elmondását. Pedagógiai folyóirataink figyelmébe melegen lehet ajánlani Steudel cikkét a koncentráció gyakorlati megvalósitásáról. A középiskola III. osztályának történelemtanításáról beszél. Tekintettel a magyar és a német tanterv között levő különbségekre, feleslegesnek tartom a cikk részletes ismertetését, csak azt említem meg, hogy Steudel sorra vesz minden tárgyat s kifejti, hogy a történettanítás kapcsán milyen vonatkozásokat kell a történettanárnak a többi tárgy segítségére kidomborítani s hogy a többi tárgy milyen vonatkozásokkal jöhet a történet segítségére. Jó lenne nálunk is minden osztály minden tárgya részére hasonló irányelveket megállapítani,
