Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Kiss Sándor: A numerus claususról
338 Természetesen ebből nem az következik, hogy a zsínatpresbyterí elvet el kell vetni. De igenis következik az, hogy az elv ideális gyakorlati megvalósulása elé gördülő akadályokat tőlünk telhetőleg igyekezzünk elháritani, Hogy olyan §-okat szerkesszünk, amelyek biztosítani fogják egyházközségeink legjobbjainak egyházi életünkben való aktiv részvételét és biztosítani fogják a többség igazi akaratának érvényesülését is. Szerény véleményem szerint volna is erre mód. Csak azt kellene törvénybe iktatni, hogy a presbyteriumok harmadrészét választják a mai rendszer szerint, harmadrésze bekerül virilista jogon, harmadrészét pedig kinevezik az illetékes egyházmegyék elnökségei. Ez a szakasz nem lenne a demokrácia elvének a megcsúfolása, mert a presbyterium harmadrészét a szavazók teljes mértékben maguk választanák, a virilista harmadrészbe is kerülnének olyanok, akiket anélkül is megválasztanának, viszont az egyház terheit legnagyobb mértékben viselők és az egyház szellemi irányítására leghívatottabbak is szóhoz juthatnának. Ne feledjük el, hogy Kálvin az egész presby- teriumot kinevezés utján szervezte meg. Ne feledjük el, hogy a zsínat- presbyteri elv nem határoz meg a priori semmiféle választási rendszert (hiszen kifogásolhatnánk esetleg azt is, hogy a szavazati jogot az adófizetéstől tesszük függővé) és ne feledjük el, hogy az egyházmegyék esperesei nagyon jól éreznék felelősségük súlyát s kinevezésekkel egyrészt igazán arravaló, másrészt eddig érvényesülni nem tudó, de sokszor jelentékeny árnyalatokat is szóhoz tudnának juttatni. Ezzel a rendszerrel speciális szempontoknak is eleget tehetnénk. Pl. középiskolát fenntartó egyházak presbyteriumainak kinevezett tagjai közül lehetne negyedrész tanártag, hiszen ilyen egyházközségekben rendesen sok a presbyter s illő volna, hogy egyházi életünknek olyan fontos tényezője, mint a középiskola, néhány tanártaggal képviselve legyen. Az ilyen összetételű presbyteriumokban a magam részéről nagyobb garanciát látnék az egyházi ügyek objektiv és magasabb szempontok szerint való kezelésére, mint a mostaniakban. Erre a presbyteriumra nyugodt lélekkel rábízhatnánk a lelkészválasztást, a belmissziót, az adófizetés megfelelő rendezését, a fegyelmezést és bíráskodást is. Sok bizonytalanságtól és aggodalomtól szabadítanánk meg egyházi életünket, ha ilyenformán újabb, szilárdabb, biztosabb alapokra fektetnénk törvényünk rendszerét. Szeghalom. Nagy Miklós. A numerus claususról. A címül irt kérdés politikai, sőt végső elemzésben világnézeti természetű, tehát szerény nézetem szerint feszegetése nem való a Protestáns Tanügyi Szemlébe. De, ha már a kérdés ellenzői részéről a Főszerkeztő úr szóba hozta, joga van szavát hallatni a másik álláspontnak is. Ezen a jogon kérek én szót. Elöljáróban kijelentem, hogy nem ismerem el a Főszerkesztő úr
