Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 9. szám - Kiss Sándor: A numerus claususról
339 apodiktikus élettörvényét: protestantisme oblige. A protestantismusnak ellenkezőleg az a lényege, hogy nem kötelez, ellentétben a katholiciz- mussal, amely minden téren csak kötelez. A protestantizmus még olyan kérdésben sem kötelezi a lelkiismeretet, ami lényegéhez tartozik. Teszem a kegyelmi eszközök, a megigazulás, az üdvözülés tana. A Fő- szerkesztő úr tudja ezt. Pár sorral alább maga is megállapítja, hogy a protestantizmus a lelkiismereti szabadság jegyében született, tehát lényegéhez tartozik elismerni a lelkiismeret szabadságát. Már pedig, ha elismeri, akkor protestáns mivoltom semmi esetre sem kötelezhet arra, hogy a numerus claususnak ellensége legyek-e, vagy hive. Ugyanis az efféle állásfoglalás par excellence lelkiismereti kérdés, még pedig olyan, ami nincs is összefüggésben a protestantizmussal. Ennélfogva a numerus clausus kérdésében foglalhatok el bámilyen álláspontot, protestáns lelkíiletemet nem érinti. Én tehát elszánt, tántoríthatatlan hive vagyok a numerus claususnak. Ezt ugyan nem hirdettem volna a Protestáns Tanügyi Szemlében, tekintettel a másik álláspont híveinek érzékenységére, de ha már az elmondta a maga véleményét, én is elmondhatom a magamét. A numerus claususra Magyarországon szükség van, nem azért, mivel az egyetemeken nincs elég hely és tanerő a nagylétszámú hallgatók kellő kiképzésére, hanem azért, mert a tanulás szabadságának biztosítása túl nagyra növeli a szellemi proletárok számát. 1914-ben a 21 milliós Nagy- Magyarországnak közel 16.000 egyetemi és főiskolai hallgatója volt. 1926-ban Csonka Magyarországnak 8 millió lakos mellett, ugyancsak 16.000, noha numerus clausus korlátozta a főiskolai hallgatók felvételét. Ennek a számnak Csonka-Magyarország szükségleteihez képest legalább egyharmada fölösleges : 4—5000 egyetemi- és főiskolai hallgatóval kevesebb Csonka-Magyarországnak elég volna. Képmutatás azt állítani, hogy a numerus claususra addig van szükség, mig az elszakított részekről ide menekült nagy intelligens tömegek el nem apadnak. A numerus claususra szükség lett volna már háború előtt, és szükség lesz a jövőben is beláthatatlan időkig. Magyarországon a főiskolákra való tódulásnak két szociális oka van: egyik az, hogy az u. n. produktiv életpályák nem biztosítanak sem biztos megélhetést, sem tisztességet. A másik az, hogy a közöttünk élő zsidóság 6 %-os számarányán messze túlmenőleg küldi gyermekeit a főiskolára. Az 1914. évi összegnek több mint egyharmada volt zsidó, az 1926. évinek több mint 10 százaléka. Ez idén, úgy tudom, már 18 % a zsidók számaránya. Ha nem volna numerus clausus, az egyetemi és főiskolai hallgatók száma még nagyobb volna, a zsidók számaránya pedig elérné a 30 °/o-ot, mint háború előtt. Nagyon természetes, hogyha már kontingentálják az egyetemi és főiskolai hallgatók számát, akkor vigyázni kellene, hogy a zártszámból kimaradottak ne csupa magyarok legyenek, hanem azok közül maradjanak ki többen, akik lélekszámúkhoz képest igazságtalanul nagy számarányban tolakodtak felvételért. Eredeti alakjában a numerus clausus igyekezett eleget tenni ennek a szempontnak. Az uj numerus clausus- törvény már módot nyújt arra, hogy a zártszámba minden zsidó bekerüljön, a kimaradottak pedig csupa magyarok legyenek. Az pedig nem
