Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 2. szám - Külföldi folyóiratok szemléje
82 ennyire s a birodalmi alkotmány szerint a hittan az iskolák rendes tárgyai közé tartozik. Szembeszáll azzal a régi ellenvetéssel, hogy a vallás nem tanítható, csak átélhető. Igaz, mondja, hogy a vallás, mint szubjektív érzés, mint személyes élmény nem tanítható s nem is kívánja, hogy az iskola direkt módszerrel ébressze a vallásosságot, mert ehhez próféták kellenének, de igenis tanítható a vallás objektiv megnyilatkozásaiban, a történelem, a kultúra és a mindennapi élet megnyilatkozásaiban. Hiszen az evangélium nélkül a modern kultúra teljesen érthetetlen lenne. Tanítható a vallás mint világnézet. Mint meggyőződés, amely bennünket az erkölcsi ideál felé hajt, amely megmutatja, hogy mik vagyunk és mivé kell lennünk. A vallás és erkölcs legszorosabb kapcsolata mellett tör lándzsát, ellentétben a német szociáldemokraták felfogásával, amely szerint az erkölcs teljesen autonom, független minden vallástól. Éppen a vallásoktatástól várja, hogy korunk materiálizmusa ellen felvegye a harcot s az emberiség lelkét helyes irányban alakítsa át. Végül a val- lástanitóknak ad egy pár praktikus tanácsot, különösen azt, hogy a Jézus konkrét kifejezéseiben rejlő absztrakt tanulságokat ne direkt ismertesse meg a tanulókkal, hanem azokkal hámoztassa ki. Züst az írásbeli feladatok javításáról ír. Helyteleníti azt a módszert, amikor a tanár a sorok közé és a margóra annyit jegyez, hogy a füzet teljesen piros s végül is a tanár sokkal többet ad, mint amennyit a tanuló adott. Több példával illusztrálja a saját módszerét. Nála az írásbeli dolgozatokat felolvassák a tanulók s az osztály előbb a teljes dolgozatra mondja meg véleményét, azután mondatról-mondatra próbálja csiszolni. A tanár elé csak a már kicsiszolt munkák kerülnek. (Azt nem Írja meg, hogy mennyi időt vesz igénybe ez az eljárás egy 40-es osztályban. R.) Henche cikke a tájszólások tanításáról a magyar iskolákat nem igen érdekelheti. Reínhold Mueller a kísérleti psychológia bevezetéséről szól a filozófia propedeutika tanítása kapcsán. A német tantervi utasítás rendelkezése szerint a heti hat filozófiai óra közül egyet arra szán, hogy „alkalmasan megválasztott olvasmányok“ kapcsán tanárnak és tanulónak mintegy szabad teret adjon az önálló filozofálás elemeiben való jártasság megszerzésére. Két utón szokás járni. Vagy egy filozófusnak műveiből vett szemelvények szolgálnak alapul, vagy egy kérdésre vonatkozólag több filozófus véleményét olvassák el s ehhez kapcsolják a tárgyalást. Mindkét ut sok veszéllyel jár. Ha több filozófus véleményét ismertetjük a tanulóval, még ha a szemelvények teljesen pártatlanul vannak is összeállítva, egyoldaluakká lehetünk s a tanulót megtanítjuk — iurare in verba compilatorís. Ha pedig egy filozófust veszünk alapul, a tanuló arra a téves következtetésre juthat, hogy pl. Kantot ismeri 8—10 oldal szemelvény alapján. Mueller nem helyteleníti általában a filozófiai olvasmányok használatát, de rámutat egy másik útra is, amelyen haladva jobban elérhető az önálló filozofálás iránt való hajlandóság felébresztése. Szerinte onnan kell kiindulni, ahol a tanuló érdeklődését legkönnyebb megfogni. Ezért a kísérleti lélektant tartja jó kiindu-
