Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 2. szám - Dr. Szlávik Mátyás: Platon bölcséletének mai jelentőségéről
60 nünk a végtelen szeretet — a socialis, egymást támogató, egymást segítő érzék érvényesítésére s talál lehetőséget arra, hogy anyagi gondoktól menten teljes odaadással készülhessen élethivatására. Evang. főiskolai hallgatóinknak folyó (1927. évi) nov. 13-án újra megalakult Luther-szövetsége az ily szellemben szervezett internátusbán teljesen megvalósíthatja bemutatott programmját. De az Országos ág. hitv. evangélikus Tanáregyesület is nagyrészt megvalósíthatja alapszabályaiban jelzett célját, midőn az igy szervezett internátus a leendő kollégákban, a tanárjelöltekben, „az evangé- liom és a történeti fejlődés folyamán sajátosan kialakult szellemet, mint nemzeti és egyházi szempontból értékeset megmenti, ápolja és fejleszti“ s midőn leendő kollégákban az együvé tartozás érzetét felkelti és igy testületi szellemet teremt s midőn végre a lelkészjelölteknek a tanárjelöltekkel való együtt lakása és az ezzel járó kölcsönhatás „az egyház és iskola egymáshoz való megértő viszonyát bensőiti s a kettő között támadható félreértéseket eleve eloszlatja.“ Nagyon kívánatosnak tartanám ezért is azt, hogy az Orsz. ág. hitv. ev. Tanáregyesület épen sajátos céljai elérése érdekében felkarolná magyar egyetemeink mellett szervezendő oly internátus ügyét, amely egyrészt az egyetemet már végzett lelkészjelöltjeinknek, másrészt evang. középiskolai tanárjelöltjeinknek Otthont adna, amelyben az elsők nemcsak az evang. egyház kultuszi, hanem nevezetesen belmissiós, socialis működésűkbe gyakorlati úton bevezetést nyernének, tanárjelöltjeink pedig az evangélikus szellem által áthatott Otthonban nemcsak anyagi gondoktól ment asylumot, szaktudumányukba való teljes elmélyedésre, hanem egyszersmind alkalmat az evangélium és protestantizmus szelleme által ihletett személyiségekkel való érintkezésekre, vallási szükségletűk kielégítésére s a szeretet Istenébe való elmélyülés alapján evangélikus egyházunk és az abban ápolt szeretet-intézményeink lelkes szeretettel való felkarolására. Platon bölcseletének mai jelentőségéről. Platon bölcseleté máig is örök ifjúnak mondható. Felséges eszmevilágával a mózesi törvényhez és az ó-szövetségi prófétákhoz hasonlóan nem ugyan vallási, hanem filozófiai alakban „nevelő mester“ volt a Krisztusra. A természetfeletti eszményi világra nevelte és emelte az emberiséget. Jézushoz hasonlóan ő is hirdette, hogy az igazságot, mely nála a legfőbb jóval azonos istenség inkarnátiója, kutatni (logika), szeretni (aesthétika) és követni (ethika és politika) kell. Mintha csak Jézust hillanok: „Keressétek míndenekfelett az Istenországát," s igazi tanítványa csak az, „aki cselekszí mennyei Atyja akaratát.“ A Platon bölcseletéről szóló gazdag újabb irodalom is azt mutatja, hogy az a bölcselet ma is élő és ható szellemi valóság. Nagy érdeme, hogy örök célok alá foglalta a népek és államok életét. E gazdag iroda
