Protestáns Tanügyi Szemle, 1928
1928 / 2. szám - Schneller István: A protestáns nevelésről és protestáns tanárképzésről
58 Régebben majd kivétel nélkül protestáns theológiát végzettek sorából kerültek ki középiskolai tanáraink, akik a theológiai hazai cursust végezve 1—2 évet töltöttek közelebbi szaktárgyakban való kiképzésök érdekében németországi protestáns szellemű egyetemeken. Ez alapon nyertek képesítést a kerületenként szervezett egyetemes jellegű vizsgáló bizottságoktól szaktárgyuk tanítására. Az 1883. XXX. t. c. a középiskolai tanárképzést és képesítést a felekezetek kezéből kivette és az egyetemi bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, valamint a mathematíkai—természettudományi karra, illetőleg e karok tanáraiból szervezett tanárképző intézetre és a tanárvizsgáló bizottságra bízta. Ezzel tanárjelöltjeink oly milieube kerülnek, — nevezetesen Budapesten, mely a nyugodt, odaadó concentrált tudományos, szerény munkásságnak s már csak a budapesti egyetem traditíója alapján a protestáns szellemnek meg nem felel. Mintha a középiskolai tanárképzésnek az alakulását sejtettem volna, már 1881-ben a theológiai akadémia céljául nemcsak a lelkész —, hanem a középiskolai tanárképzést is felvettem. Az evangélikus egyház egyetemes gyűlése a theol. akadémia szervezete és ügyrendjének 14. §-ába a tanárok képzését is, mint kívánatosat, az akadémia céljául megjelölte. E cél megvalósítását még az 1883, évi XXX. t.-c., mely a tanárképzést és képesítést államosítja, nem lehetetleníti, amennyiben e törvény 61. §-ának 2-ik pontja más (az egyetemen és műegyetemen kívül) felsőbb iskolai tanfolyamon saját szaktágyaival 4 éven át foglalkozó egyénnek ép úgy megengedi a tanárvízsgának a letevését, mint az egyetemen vagy műegyetemen ugyanezt végzetteknek. A törvényjavaslatot beterjesztő miniszter — tehát a törvény legilletékesebb magyarázója — pedig a javaslat beterjesztése alkalmával tartott beszédében kijelenti, hogy „az állam a tanárképzést mindenkire bízza s tanárképző intézetet mindenkinek megenged“, sőt ugyanezen beszédben kijelenti, hogy „ha az egyházak s felekezetek oly felsőbb iskolákat állítanak fel, melyek tanárokat képeznek rendszeresen: ott tanárképesitő bizottságok felállítását nem fogja megakadályozni.“ S hogy ez nem volt puszta szó: ezt csakhamar a bencések tanárképzőjének szervezése és állami elismerése mutatja, nem különben a miniszternek 1888. évi 23.728. sz. rendelete, melyben ő még a létező felekezeti theológiai intézeteket is részesévé teszi a tanárképzésnek, amennyiben a 4 theológiai tanfolyamot végzetteknek az éveket 1, illetőleg 2 egyetemi évnek beszámítja úgy, hogy a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karra beiratkozó végzett theológus két évi egyetemi Studium után leteheti a tanári vizsgákat s igy tanári oklevelet nyerhet. E rendelet alapján a theol. akad. tanárkarának megbízásából az akadémia nagybizottságának, majd ennek megbízásából az egyetemes tanügyi bizottságnak a figyelmét fehivtam egy evangélikus középiskolai tanárképző intézet létesítésének életbe vágó nagy fontosságára s ennek megbízásából el is készítettem az ily tanárképző intézetnek felállítására vonatkozó tervezetet. Ezen tervezet alapján a zsinat tanügyi bizottsága javasolta átmenetileg, hogy egyházunk, leendő középiskolai tanárainak prot. szellemben való képzéséről addig is úgy gondoskodjék, hogy azon
